13.rész~

-Elment?-álltam fel. Hova ment? Mért ment el? Mivan? Annyi kérdésem lett volna, de csak magamba tudtam feltenni őket.
-Nyugi Lola.-nyugtatott Louis.-Családi nyaralás.
-És nekem ezt mért nem mondta?-ültem vissza, már kicsit nyugodtabban. 
-Nem csodálom hogy nem tudod hol a legjobb barátnőd.-jött ki Zayn az üres tányérral a kezében.-Szépen törődsz mindenkivel.
-Zayn fogd be!-álltam fel megint.
-És ha nem, akkor mi lesz?-mondta tök nyugodtan, és a konyha felé igyekezett.
Figyelmen kívül hagytam, és megint Louis.ék felé néztem. Már mindenki lejött, addig amíg én Zayn-el veszekedtem.
-Ja, emberek. Ő itt Emy.-mutattam az unoka tesóm felé, aki felállt és illedelmesen köszönt mindenkinek. 
-Tiszteletem.-tisztelgett Niall.
mindenki köszönt mindenkinek. (igen, a fiúk köszöntötték egymást is. kivéve Zayn, neki mostanság nincs kedve ilyenekhez).

Miközben a többiek ettek, én és Emy felmentünk a szobámba.
-Mért vagytok olyan rosszban Zayn-el?-kérdezte. Igen, tudtam hogy egyszer megkérdezi!
-Hát.. izé...-vakartam meg a tarkóm, nem akarom neki elmondani az igazat.-Még régen történt. Már nem emlékszem. De ez most mindegy! Veled mizujs?
-Semmi érdekes. Itt leszek még két hétig, anyukádnál.-válaszolta boldogan.
-Jujj, de jó!-örvendeztem-Nem akarsz inkább itt maradni?
-De jó lenne.-ölelt meg. Hát igen. Ez letudva :)

*A "szakítás", Zayn szemszöge*

Csak álltunk és néztük a távolodó Niall-t és Sara-t.  Lola súgott valamit Moll-nak, de szokásához hívően nem értette. Lola egy váratlan pillanatba, elindult utánuk. Kitépte Sara kezéből Niall-t és megfogta. Valamit beszéltek is, de nem nagyon lehetett érteni. Majd egymásra néztek. Lola bólintott, és megcsókolta Niall-t. MEGCSÓKOLTA. Csak álltam és bámultam. Szakíthatott volna egyszerűbben is...
Sara duzzogva elment, mi meg elindultunk felfelé. 
-Ez mi volt?-kérdezte Harry, mikor mellettük álltunk.
-Semmi.-rázta  a fejét Niall.
-Lentről nem úgy tűnt.-szólt közbe Louis is.
-Csak elkergettük. Mondtam Mo-nak, de nem értette meg mit akarok, így nekem kellett.-Mondta Lola. Aha, csak ez történt. 
-Tudod mit?-néztem mélyen a szemébe.-Járj csak a kis Niall-el, úgyis olyan jól mutattok egymás mellett.-mondtam, és elindultam felfele. Persze nem gondoltam komolyan. 
Valamit beszéltek, aztán Lola utánam futott.
-Kérlek várj!-érintette meg a vállam.
-Minek?-ráztam le magamról a kezét, és még csak hátra sem néztem.
-De, te nem érted!-lépkedett mellettem.
-Ja, nem értem.-bólintottam.-Nem értem mért csókoltad meg. És tudod mit? Nem is érdekel! 
-Elmagyarázhatom?-kérdezte, szemében reménységet láttam.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Csak hagyj békén!-Gyorsítottam a tempón.
-Zayn..!-szaladt utánam.
-HAGYJ BÉKÉN!-fordultam meg, és a szemébe néztem.-Ezt elbasztad!-mondtam, és tovább mentem.

*Emy-vel a szobában, Lola szemszöge*

-De jó lenne!-ölelt meg. Hát igen, ez letudva. :)

Tovább beszélgettünk, a suliról, pasikról. Zayn-ről még mindig nem mondtam neki el semmit.
Viszont bevallott valamit, amin nagyon meglepődtem. Tetszik neki Zayn.
-Ne!-kerekedett el a szemem.
-De!-mondta boldogan.-Olyan aranyos. és még esélyem is van nála.
-Ezt honnan veszed?-kérdeztem. Nem jöhet vele össze! Nem, nem nem és nem!!
-Reggel, amikor adott enni, mondtam neki hogy milyen kedves meg aranyos meg minden. És...-húzta az időt. Sürgetésképen a kezemmel kapkodtam.-És megcsókolt!
Tátott szájjal bámultam az unoka tesómat. Megcsókolta? Úristen. Persze, Zayn minden alkalmat  ki fog használni hogy engem féltékennyé tegyen.
-Nem örülsz neki?-kérdezte egy kis idő múlva csalódottan.
-De... Persze....-válaszoltam, és nyeltem egy nagyot.

Kopogtak. Isteni időzítés! Felpattantam, és kinyitottam az ajtót. Liam állt ott. Beengedtem, és mondtam nekik hogy mindjárt jövök.
Azonnal átfutottam Zayn szobájába, és idegesen bekopogtam. 
-Ki az?-kiabálta ki.
-Engedj be te barom!-kopogtam még egyszer.
Lassan kinyitotta az ajtót, és nekitámaszkodott.
-Á, szia Lola! Mi szél hozott?-kérdezte kaja mosollyal az arcán.
Belöktem a szobába és becsuktam az ajtót.
-Megőrültél?-kalimpáltam a levegőbe a kezemmel. [ideges voltam]
-Mi történt?-dőlt neki a falnak.
-Nem csókolhatod meg csak úgy!-tértem rá a lényegre.
-Ajjaj, valaki féltékeny.-vigyorgott tovább. 
-Figyelj.-ültem le az ágyra-Őszinte leszek.
-Nem az erősséged. De próbáljuk meg.-ült le az ágy másik végére.
-Én nem akartam veled szakítani. Igen, még mindig szeretlek.-hadartam-De most, nem keverheted bele Emy-t.
-Tudom.-bólintott.
-Tudod hogy nem akartam veled szakítani?-kerekedtek el a szemeim. Hát ez hülye..
-Nem arról beszéltem, hanem Emy-ről.-adta a választ.-A szakításról meg, lépj túl rajtam. Én is megtettem.
-Már nem is szeretsz?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Istenem.-nézett nevetve a plafonra-Nem, és örültem hogy szakítottál velem!
Nem szóltam semmit, gyorsan [nehogy előtte elsírjam magam!] kifutottam szobából.
A fürdő felé igyekeztem. Útközben belebotlottam Louis-ba.

-Mi a baj?-kérdezte amikor már látta hogy sírok.
-Za....-tördeltem a szavakat.-Zayn.
-Mi történt?-Fogta meg a csuklóm, és behúzott a fürdőbe. Bezárta az ajtót, és leültünk a kád szélére.
-Azt mondta már nem szeret.-borultam a nyakába, és megint kitört belőlem a sírás. Lassan simogatta  a hátam, és valamin gondolkozott.
-Nem szabadna elmondanom.-kezdett bele, egy kis idő után-De tudom hogy ez nem igaz. 
-De, ő ezt mondta.-mondtam.
-De nekünk, mást mondott.-tolt el magától, hogy a szemebe tudjon nézni.-Még szeret, hidd el!
************************************************************************************************************
Emberek, holnapig nem leszek itthon, szóval addig nem tudom írni az új rész! Ne haragudjatok:)
                                                                      XoxoLolaa;)

12.~rész

Köszönöm a komikat!:)<3 itt a kövi rész, jó olvasást!

Felkeltem a földről, és bevágódtam a fotelba. Bekapcsoltam a tévét. Wow, mindenhol szerelmes párok. Már a tévében is. Szeretem a társadalmat...

Estig a tévé előtt gubbasztottam Nem igazán kötött le egy műsor sem, a gondolataim sokkal hangosabbak voltak. Zsebkendőt százával elhasználtam De jól jött egy kis háttérzaj. Mikor hallottam hogy a társaság röhögve közelíti meg az ajtót, összeszedtem a szétszórt zsepiket. Kidobtam a kukába, és felrohantam a szobámba mielőtt meglátnának. 
Úgy döntöttem, felnézek a netre. Úgysincs más dolgom... Míg vártom hogy betöltődjön  addig még egyszer kifújtam az orrom, és letöröltem a könnyeket az arcomról.
Mikor már betöltődött egyből rányomtam a netre. Facebook-ot néztem meg először. Persze pörgött az élet. Üzenetet nem kaptam senkitől. Ugyan ez volt Twitteren is. Ask-on jött pár kérdésem.
Névtelen: Milyen Zayn-el párkapcsolatban élni?
Erre még nem válaszolok. Most írjam le hogy szakítottunk? 
Még jött pár körkérdés. 
A YouTube-n kerestem zenéket, ami  a hangulatomhoz illik. Találtam?! Nem. Ami a legjobban tetszett az Avril Lavigne-től a Goodbye.  A szám végén tartottam amikor kopogtak.
-Gyere.-állítottam le a videót. 
Mo nyitott be, de nem ő jött be. Louis megelőzte, és valamit súgott a fülébe. Így Mo elment, és Louis jött be helyette. 
-Jól vagy?-ült le mellém, és ránézett a gépemre.-Nem kéne ilyeneket hallgatnod.
-Jól vagyok.-töröltem le  a könnyeim.
-Figyelj.-váltott kicsit komolyabbra.-Beszéltem Zayn-el, és ő ezt úgy fogta fel, hogy így akartál szakítani vele. Amúgy mi volt ez az egész?
-Így akartam lerázni a kis csajt. Hogy eljátszom hogy Niall barátnője vagyok. De nem gondoltam hogy meg kell csókolnom.-fogtam meg  a fejem. -Azt hittem csak a kezét kel megfognom. De Sara kérte hogy csókoljam meg. Nem mondhattam hogy azt nem tehetem. Érted?
-Értem. De gondolhattál volna Zayn-re neki milyen ez az egész.-ölelt magához.-Meg kel beszélned vele.
-De nem is akar velem beszélni.-túrtam a fejem a vállába.
Ekkor Zayn benyitott a szobába. Kicsit eltávolodtunk egymástól
-Wow Lola. Niall-t is gyorsan leváltottad.-mondta majd megfogta pár ruháját és kiment.
Nem  mondtam semmit, senkinek. Csak utána rohantam. A folyosó végén értem utol. 

-Zayn, kérlek.-álltam be elé,hogy nem tudjon továbbmenni.
-Mit?-támaszkodott neki a falnak.
-Megbeszélhetnénk?-követtem a példáját, és a fal mellé álltam.
-Nincs mit beszélnünk.-fonta össze maga előtt a karjait.
-Legalább hallgass meg!-próbálkoztam
-Hallgatlak. Nehezen, de hallgatlak.
-Ez nem az volt aminek látszott. Csak azt akartam hogy Sara leszálljon Niall-ről.
-Ezzel azt érted el, hogy én szálltam le rólad.-próbált menni, de visszatoltam.
-Nem gondoltam hogy meg kell csókolnom. Mondtam Mo-nak menjen ő, de nem értette. Ezért mentem én. Odamentem megfogtam a kezét, és azt hittem Sara így elmegy. de megkérte hogy csókoljam meg.És megtettem.
-Nem vagyok hülye. Láttam.-mondta.
-De Niall-lel azért még jóba vagy?-kérdeztem.
-Persze. Miattad nem fogom elhagyni a barátaimat. Gondolkozz már.-mondta majd elment mellettem.
Ez azért fájt. Nem nem az hogy miattam nem hagyja el a barátait. Hanem az hogy gondolkozz már. Jó, ez így hülyén hangzik. De mindenki ezt mondja. Gondolkozzak. Igen, néha nem ártana.
Visszamentem a szobámba ahol már senki sem volt. Nem csodálom. 
Mivel már úgyis este van, jobban teszem ha elalszom. Úgysem várok magam mellé senkit. Jujj, de rég mondtam ilyet. Átmentem a fürdőbe, kezemben a pizsamámmal. Levettem a ruháim, félredobtam, a zuhanykabinban a meleg csap felé nyúltam, és kinyitottam. A meleg víz lágyan égette a testem. Nagyon jól esett. Mikor kész lettem, kimentem. Felvettem a pizsim, belebújtam  mamuszomba. És elindultam a szobám felé. Út közben senkit nem találtam a folyosón.  A szobám előtt kicsit megálltam. Elképzeltem ahogyan Zayn feljön a lépcső, meglát és azt mondja megbocsájt.  Ám ez csak egy szép álom. Benyitottam a szobámba, és semmi életkedvem nem volt. Már csuktam volna be az ajtót, amikor Harry, kitámasztotta. 
-Nem fogjuk hagyni, hogy keseregj.-jött be, és becsukta maga mögött az ajtót. Rendszerető férfi.. :)
-És most itt alszol?-döntöttem oldalra  a fejem, választ várva.
-Ma igen. Holnap már más.-bújt be az ágyba.
-Hát, oké.-követtem a példáját.-Fürödtél?
-Nem.-válaszolt egyszerű, egyszavas válaszaival. 
-Akkor menj.-ültem fel.-Büdös vagy.
-Szegény Zayn, miket élhetett itt át.-ment az ajtó felé.
-Haha.-feküdtem vissza.

A gondolataim közepén voltam, mikor Harry visszatért. Befeküdt az ágyba, és egyből elaludt. Ennyit  a tanácskérésről...

*Reggel*

Mikor felébredtem, Harry mellettem horkolt. Igen, horkolt. Imádom a reggeli ébredéseket. 
-Maradj légyszíves csöndben.-fordultam az oldalamra.
Harry válaszképpen, megfordult és folytatta az eddigi tevékenységét.
-Kuss már!-vágtam hozzá egy párnát. Ez sem segített túlzottan. Leemeltem az éjjeli szekrényről az éjjelre tartogatott pohár vizet. Egy mozdulattal az egészet Harry fejére öntöttem. 
-Mit csinálsz?-pattant ki az ágyból.
-Csendet.-ültem fel.
-Éhes vagy?-váltott témát.
-Nagyon.-bólintottam.
Mivel láttam, hogy valójában ez egy célzás volt arra hogy menjek le és csináljak neki kaját, lementem. 
Lent lassítottam a lépteimen, mert Zayn-t véltem felfedezni a hűtőben. Mármint keresett valamit, nem volt benne. Az asztalnál pedig egy ismerős lány ült.
-Sziasztok.-köszöntem kedvesen.
-Lola!.-ugrott a nyakamba az asztalnál ülő ismerős lány.
-Ő szia.-köszöntem megint.
-Nem ismersz meg?-tolt el magától. Ekkor már rendesen láttam az arát, és tudtam ki ő.
-Dehogynem.-öleltem meg megint.
Az unoka tesóm volt, Emy. 

Emy egy évvel fiatalabb mint én, szóval ő most 17 éves. Barna hajú, kék szemű. Nagyon aranyos lány.
-Kérsz enni?-toltam el magamtól, és a hűtő felé igyekeztem.
-Nem köszi. Zayn már mindent adott.-ült vissza a székre.
-Ja, Zayn.-bólintottam.
Zayn már a konyhapultnál vagdosta a zöldségeket. 
-Igen, veled ellentétben Lola, én felkeltem amikor csengettek. Beengedtem Emy-t. És még ki is szolgáltam.-gúnyolódott Zayn.
-Bele ne halj a segítségedbe.-vágtam vissza.
-Örülnél mi?-kekeckedett tovább.
-Őszintén?-gondolkodtam el. Mondhatnám hogy Nem, és megbánthatnám. De inkább az igazság.-Nem örülnék neki.
-Aha..-ment el egy tányérral mellettem, és rajta egy szendviccsel.
Emy-re néztem aki megdöbbenve hallgatta az eseményeket.
-Sajnálom hogy ezt kellett látnod.-ültem le mellé. Legyintett egyet.-Amúgy mi járatban?
-Csak gondoltam meglátogatlak.Igaz először nem itt kerestelek, de anyukád elkísért idáig.-sorolta, azt hogy hogyan került ide.
-Jujj de jó! Most olyan jó hogy jöttél.-mosolyogtam rá kedvesen.-Remélem sokáig maradsz!

-Lola, tudod hol van Mo?-jött le a lépcsőn Liam.
-Nem, mért?-fordultam meg, hogy lássam.
-Liam, mondom tegnap elment.-futott utána Louis.
-Elment?-álltam fel. Hova ment? Mért ment el? Mivan? Annyi kérdésem lett volna, de csak magamba tudtam feltenni őket.
************************************************************************************************************
3 komi után új rész;)
                                                                    XoxoLola;)

11.rész~

Jajj, most egy ideig szerintem rövidebb részek lesznek, mert sok a tanulni való :(( Viszont így többször lesznek új részek. Viszont meghoztam ez új részt:) jó olvasást! :)

-Gondolom otthon vannak.-rántott vállat. Hű, de kedves...
-És te?Mit csinálsz itt egyedül?-kérdezősködtem tovább miközben a hegyen baktattunk fölfele.
-Kirándulok. Mégis mi a fenének látszik?-forgatta a szemeit.
-Jó, fejezd be!-szóltam rá. 
-Nem.-rántott vállat. 
-Jó én megyek.-legyintettem-Ott vannak a többiek.-mutattam följebb, a társaságra aki a nagy futástól elfáradt, így már csak gyalogol.
-Kit érdekel?-kérdezte szemtelenül. Mély levegőt vettem és gyorsítottam a tempómon. A társaságom bevárt.

-Elfáradtatok?-kérdeztem mikor melléjük érkeztem.
-Aha.-válaszolták kórusba.
-Ismeritek azt a kislányt?-mutattam nem túl feltűnően  a felénk közeledő kislányra.
-Nem.-válaszolták szintén kórusban. Nem tudom hogy csinálják, de gratula :)
A kislány csendben lépegetett felénk és mikor mellénk ért megállt egy pillanatra. Minket nézett szó nélkül. Ezt viszonoztuk mi is. 
-Sexy vagy!-kacsintott a lány Niall-re.
Niall : http://24.media.tumblr.com/f8d120536281516453b82b6b6c6bed40/tumblr_mlot2mDkeQ1riranjo1_400.gif
Mindannyian nevettünk, szegény lány nem tudta mi történik. Vagyis hogy mért nevetünk.
-Mi bajotok van?-akadékoskodott. Mondtuk hogy semmi, majd megkérdeztük a nevét.
-Sara.-jelentette ki szárazon, majd leült Niall ölébe. 
-Kedves Sara. .nézett rá Niall.-Mit csinálsz?
-A szerelmem ölében ülök.-nézett rá, és arcon puszilta, majd megölelte.
-Hó hó!-lökte le magáról Niall.-Nem is ismerlek.
-Úgy látszik Niall, van csajod.-röhögött Liam.-És még be is vallja, nem úgy mint a többi.-folytatta, és összepacsizott a többiekkel, akik röhögtek ezen a hatalmas poénon.
-Nekem tetszik.-vonta meg a vállát Sara.-Mi baj vele? Én is tetszem neki.
-Olyan aranyos.-ragyogott Mo szeme.
-Egy igazi cukorborsó.-gúnyosodott Louis.
-igenis az vagyok!-állt fel Sara, és rátaposott Louis lábára-Gyere kicsim. Megyünk.-ragadta karon Niall-t és felhúzta a földről.
-De én...-próbált kitalálni valamit Niall, de nem ment, így a Sara közbevágott.
-MEGYÜNK!-kiabálta. Niall [szegény] kénytelen volt Sara-val menni. Így ők előre mentek. 

-Legyél a barátnője.-mondtam Mo-nak. Hátha így Sara leszáll  róla. 
-Kinek?-kérdezte értetlenül. Ennyit a tervemről...
Cselekednem kellett, így utánuk szaladtam. És szétszedtem a kezüket, majd megfogtam Niall-ét. A többiek hátulról néztek minket. Niall értetlenül nézett rám, de én bólintottam, így megfogta  a kezem.
-Mit csinálsz?-állt meg előttem Sara, így kénytelen voltam megállni én is, és Niall is.
-Vele járok. Két hónapja.-mondtam magabiztosan.
-Persze.-forgatta szemeit Sara, és összefonta maga előtt a karjait.
-Tényleg így van-védett Niall.
-Akkor csókold meg.-mosolygott gonoszul.
Óvatosan Niall-re néztem, és halványan bólintottam. Szembefordultunk egymással. Pici ideig ránéztem Zayn-re. Meg a többiekre is persze. Senki sem tudta mire készülünk. Majd visszanéztem Niall-re. Sara gonoszul mosolygott, és minket nézett. Nialler felé hajoltam, ő meg felém. És megtörtént egy szájra puszi. Egyből Sara-ra néztem aki mérgesen ment el a társaságunkból. A tervem véglegesen is bevált. Hátrafordultunk szinte egyszerre, és néztük a közeledő társaságot. Remélem Zayn megérti. Nagyon remélem!
-Ez mi volt?-kérdezte Harry mikor mellénk értek. 
-Semmi.-rázta a fejét Niall.
-Lentről nem úgy tűnt.-szólt közbe Louis is.
-Csak elkergettük. Mondtam Mo-nak, de nem értette meg mit akarok, így nekem kellett.-mentettem ki magam.
-Tudod mit?-nézett a szemembe Zayn.-Járj csak a kis Niall-el. Úgyis olyan jól mutattok egymás mellett.-mondta. Elindult felfele, és mikor eljött mellettem kicsit nekiment a vállamnak.
-Sajnálom.-nézett rám Niall. Nem az ő hibája...
-Nem a te hibád. Megértem Zayn-t ,én voltam a hülye. Ha a helyébe lenék, én is kiakadnék.-mondtam, de máris Zayn után futottam.

-Kérlek várj!-fogtam meg  a vállát, amikor megfelelő távolságra voltam tőle.
-Minek?-mondta. Nem is nézett hátra, csak egy egyszerű mozdulattal lerázta magáról a kezemet.
 -De nem érted!-próbálkoztam megint, de már mellette lépdeltem.
-Ja, nem értem.-bólintott.-Nem értem miért csókoltad meg. És tudod mit nem is érdekel!
-Elmagyarázhatom?-kérdeztem reménykedve. Hátha meghallgat.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Csak hagyj békén!-mondta kihangsúlyozva pár szót. Majd gyorsított a tempón.
-Zayn...-szaladtam utána.
-HAGYJ BÉKÉN!-fordult meg, és a szemembe nézett. Két percig csak álltunk és meg sem mozdultunk.-Ezt elbasztad.-fordult meg és tovább sétált gyors tempóban felfele.

Csak álltam és meg sem mozdultam. Két év fájdalom játszódott le bennem. Azok a régi érzések, újra előtörtek. Nézem ahogyan a kavicsos poros úton baktat felfelé. Könny szökött a szemembe. A többiek beértek. Nem pont mellettem, egy kicsit hátrébb mint én megálltak.
-Mi, mi történt?-szólalt meg Mo.
-Hazamegyek.-fordultam meg-Ti maradjatok!

Mikor hazaértem, bevágódtam az ajtón. Háttal nekidőltem, és sírva lerogytam. Lábamat felhúztam, kezemmel hajamba túrtam. És sírtam. 
Megértem. Teljesen. "-ezt elbasztad"-hangzott a fejemben Zayn utolsó mondata. Elbasztam. Hát el... Teljesen... Mért voltam ilyen hülye? Azt hittem odamegyek Niall-hez megcsókolom Zayn előtt, és azt hiszem megbocsájt?! De hülye voltam... Basszus... Mondjuk én csak Niall-t akartam  "megvédeni". Jajj. Hát megint minden a régi lesz.. Csak azzal a különbséggel  hogy egy házban lakunk. Remek éveknek nézünk elébe...
A régi érzések, élménye, újra fokozódnak. Július közepe van. Idáig bírtam vel együtt. És ebben az a legszomorúbb, hogy én rontottam el az egészet. Ha vissza lehetne pörgetni az időt..
Felkeltem a földről, és bevágódtam a fotelba. Bekapcsoltam a tévét. Wow, mindenhol szerelmes párok. Már a tévében is. Szeretem a társadalmat...
************************************************************************************************************
3 komi után új rész ;)
                                                                XoxoLola;)

10.rész~

Köszönöm a visszajelzéseket!Jól estek. Na igen, akkor az "A" szavazat nyert:) :) Jó olvasást! <3 Ez most rövid rész lesz... Viszont az a kérésem, hogy a RENDSZERES olvasók komizzanak:)

-Eljött az idő.-nézett fel kajául a takaró alól.
-Szuper.-bólintottam.
Zayn lassan felém hajolt, és lágyan csókolni kezdett. Kezemmel arcát fogtam, és viszonyoztam a csókokat. 
-Biztosan akarod?-nyögte a csókunkba, szemét ki sem nyitotta.
-Igen.-túrtam a hajába.

Kicsit elszórakoztunk egymással, [azért annyira nem leszek részletes] mikor eljött az idő.
Mikor lekerült róla a bokszer kicsit megrémültem látván hatalmas termetét, de nem szabad kimutatnom. Mikor belém hatolt, egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Annyira sajnálom.- egy-egy puszival szedte  le az arcomról a könnycseppeket. Nem szóltam semmit, csak a hátát karmoltam.[Remélem nem fájt] Lassan kezdett el mozogni bennem. Minden egyes tolással elérte a g-pontomat.  És amikor  ezt meg is ette, újabb könnycseppek bukkantak elő. Hatalmas nyögések hagyták el számat, mire neki is.
-Most legszívesebben abbahagynám.-szólalt meg Zayn, amikor egyre több könny gördült le az arcomon-De akkor legközelebb rosszabb lesz.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem kell abbahagyni.-nyögtem ki azokat a szavakat amiket csak tudtam.
Egyre gyorsabban kezdett el mozgott bennem. A végére egészen megszoktam méretét, és kicsit még élveztem is. 
-Najó , kezdetnek elég.-szállt le rólam, és hanyatt feküdt. Mellkasára hajtottam a fejem, és vártam amíg lélegzetem visszatér a normális állapotba.
-Fáj a hátam.-suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra. 
-Sajnálom.-nézetem a körmeimre. Hát, lehet előtte le kellett volna vágnom. :)

*Reggel*

Mikor felkeltem, egy kis ideig azt hittem még mindenki alszik. De mikor ránéztem a mellettem lévő üres helyre, és láttam hogy üres, tudtam már mindenki a nappaliba van. Nem tudtam, hogy mára mi a program, de annyit tudtam hogy biztosan van valami, ha már mindenki fent van.
Kikászálódtam az ágyból, és felvettem egy kényelmes ruhát.

Majd lementem. A lépcsőn hallottam a nagy készülődést. Imádom hogy szólnak nekem is...
-Jó reggelt.-álltam meg a fal mellett.
Mindenki abbahagyta amit csinált, és felnéztek.
-Sziaaa!-kiáltották egyszerre.-Ma kirándulunk.-szintén kórusban
 -Szuper.-bólintottam.-Akkor felveszek egy rövid gatyát.-indultam vissza.
A szekrényemből hamar kiszedtem egy újabb ruha összeállítást.

"-Ez jó lesz"-mondtam magamban, és lefele indultam.
A lépcsőn megálltam, olyan helyen, ahol nem látnak, de én látom őket. Hallgatóztam. Nem tudom mért, csak időnként jólesik...
-Mik azok a karmolások a hátadon?-pislogott, Mo és Zayn-re nézett. Ezt akkor kérdezte mikor Zayn átvette a pólóját.
-A tegnap este nyomai.-nevetett Zayn.
-Wow.-csatlakozott a beszélgetésbe Liam is.-Mik lehettek ott...
Inkább gyorsan előbújtam, és nem hallgattam tovább.
-Kész vagyok!-jelentettem ki, és az ajtó felé igyekeztem.
-Édes, kicsi Lola.-jött utánam Louis, és a vállamnál fogva vissza rántott.-Hova igyekszel?
-Hát, ki.-értetlenkedtem, és közben az ajtó felé mutogattam.
-Nem kéne szendvicseket csomagolni, vagy hasonló?-karolt át a jobb kezével, és visszafele sétáltunk.
-Ja!-csettintettem.-Nektek ugye van már kajátok?
-Nincs.-felelték kórusban. 
Fú.... Hát akkor kezdődik a maratoni szendvics gyártás. Bementem a konyhába, és nekikezdtem. Elővettem mindent amit csak találtam. Paradicsom, paprika, sajt, szalámi, saláta, vaj, kenyér stb. Szóval mindent. 
Megkentem a kenyeret vajjal, és felpakoltam rá mindenből egy kicsit. Alufóliába egyenként csomagoltam őket. Közben a többiek ide-oda ugráltak. Mo, és Zayn nekem pakoltak össze egy táskába mindent mást. 

*A hegyen*

-Elfáradtam!!!!!!!-nyafogott Harry amikor még z út felét sem tettük meg. Még a hegyen felfele baktatunk. A terv egyszerű volt. Felmegyünk egy szép úton, ott leülünk eszünk iszunk, majd lejövünk egy másik szép úton. Na igen, de ez csak a terv volt...
A valóságban az volt, hogy tíz percenként álltunk meg valaki miatt. Igen, ez komoly. Más családok persze nem hét tiniből állnak. Ezek is csak mi vagyunk. Ja, és arról ne is beszélve, hogy az egész erdő tőlünk zengett. A fiúk általában, valami talált bogárral dobálóztak, Mo és én, mint lányok pedig védték a testüket a bogarak becsapódásától. Hát igen... Van ez így.
Hogy hol, azt nem tudom. De nálunk van. 
De, mindenkit valamivel ösztönöztünk hogy szedjék a lábukat. Zayn-nek az volt a baja, hogy szét jött a haja, és mondtuk neki, hogy fönt a csúcson kap zselét és tükröt. [Ha ilyen pasid van mint nekem, akkor ez a kettő dolog mindig legyen nálad!] Niall szokásához hívően éhes volt, de ő is csak a csúcson kaphatott enni. Liam-nek mondtam hogyha nem siet, hozzávágok pár kanalat. Jó, igen. Normálisak vagyunk... Louis és Harry nehéz esetek voltak. Nekik az elején nem tudtam kitalálni semmit, így mindig lemaradtak. Zayn súgott nekem hogy Louis-t a galambokkal fenyegessem. És bevált? Be :)
Ha lemaradt, csak felkiáltottam hogy "galamb mögötted" és már futott is. Harry viszont nehéz volt. Nehezebb mint Louis, és a többiek. Mindenki a célja eléréséért futott fel a hegyre. Mo igazából csak futott. :)
-Jajj, Harry. Siess már!-maradtam le, és bevártam, majd mikor mellém ért vele együtt sétáltam felfelé.
-Fáradt vagyok!-mondta fel sem nézve a földről.
-Fent pihenhetsz!-ajánlottam fel neki. De zsarolós vagyok... :)
-Engem nem tudsz megzsarolni ennyivel.-nézett fel, és édesen rám mosolygott.
-Akkor  mivel tudnálak?-nézetem rá, hátha valamit mond. De csak elröhögte magát és a földet pásztázta.-Harold! Mondj már valamit!
-Semmivel nem tudsz zsarolni.-szólalt meg, és ismét rám nézett.
-Valóban?-jutott eszembe (VÉGRE!) egy remek ötlet.- Ha felmész, szerzek neked barátnőt.
-Fent találkozunk!-futott előre. Nevetve néztem ahogyan próbálja felhozni ezt a nagy lemaradást. És ekkor eszembe jutott ez, hogy nekem is futni kéne...
Mondjuk van ennél fontosabb is. Hogyan szerzek neki barátnőt? Jaj.
-Harry!-ordítottam utána. Fékezett, és vissza nézett.-Nem tudok neked barátnőt szerezni!
-Tudom!-nyújtotta ki a nyelvét. Furcsállva nézetem rá.-De most kedvem van futni.-rántott vállat, és előre igyekezett. 
"-Oké"-gondoltam magamba. Eléggé lemaradtam. Mivel semmi kedvem nem volt utánuk futni, lassan ballagtam és zenét hallgattam fülesen. Annyira belemerültem a zenébe, hogy becsuktam a szemem, így nem láttam semmit. 

Egyszer éreztem valamit, így kinyitottam a szemem. Egy kislány, olyan 10-11 év körüli előttem feküdt a földön. Szegényt fellöktem.

 -Jajj sajnálom.-vettem ki a fülest a fülemből és kinyújtottam a kezem hogy segítsek felállni.
-Jobban is vigyázhatnál!!-állt föl magától, rá sem hederítve a segítségemre.
-Hol vannak a szüleid?-engedtem el a fülem mellett az előbbi kijelentését.
-Honnan tudjam?-rántott vállat, és elindult felfele. Sietve utána indultam.
-Hogy, hogy nem tudod?-értem mellé.
-Gondolom otthon vannak.-rántott vállat. Hű, de kedves...
*********************************************************************************
                                                                           XoxoLola;)

9.rész~

Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket! :) Igazán jól esnek!! Főleg azért mert ez az első blogom. Szeretettel írom nektek a részeket! 

-Szeretlek.-lehelt egy csókot az ajkaimra.
-Jobban.-fordítottam hátat neki. Hátulról lassan átölelt. Így aludtunk el. 

*Reggel*

Mikor felébredtem Zayn még aludt. Nem akartam felkelteni, ezért csak szépen, csöndben kimásztam az ágyból, és a szobából is kimentem. Egy nagyon fura érzés volt bennem. Mint amikor még Zayn csak észre sem vett. Most mi van velem? Már járunk [De jó ezt így kimondani ^^]. Lehet már nem szeretem? Á, ez hülye gondolat...
Miközben gondolkoztam lementem a konyhába, és egy nagy tál müzlivel leültem az asztalhoz. Tovább gondolkoztam az érzéseimen, és hogy mi van velem. 
Nagy gondolkodásom eredménye azt a megfelelő választ kapta, ami tegnap este történt. Szóval félek a mai estétől. Hát igen. Erre hamarabb is rájöhettem volna. Nem tudom hogy jutottak el  a gondolataim odáig, hogy visszaemlékeztem egy nagyjából három évvel ezelőtti fiúra. Igen nagyon tetszett nekem. De nem voltam igazán szerelmes. De ez a fiú már főiskolás. Na erről az jutott eszembe hogy nekem is főiskolára kéne járnom. Wow, micsoda gondolataim vannak. Na de, most tényleg. Melyik fősulira menjek?  Június vége van. Még van egy, és fél hónapom eldönteni. Szeretnék a "családommal" egy suliba járni. Mondjuk ezt így egyeztetni kéne. Ők hova akarnak menni? De a legfontosabb, az hogy én hova szeretnék menni? Fura dolgok ezek..
Időközben előhalásztam a laptop-om.  Megnéztem az összes közösségi portált. Mármint amire regisztrálva vagyok. A Facebook-al kezdtem. Zora írt egy üzenetet:
    Szia:)
Csak szeretném megtudatni veletek hogy nagyon jól érzem magam! A depressziót magam mögött hagyva, rájöttem az élet csodáira és szépségeire. Puszi:Zo<3

Kedvesen válaszoltam neki. Nagyon örülök hogy jól érzi magát. Az ő üzenete mellett még sokan írtak. Liza is írt. A főiskolás barátnőm. Jó nyarat kívánt, és szólt hogy ne keressem mostantól mert elköltözött. Oké. Akkor neked is szia.
Will, Zack, Col,és Roli is írt. Mondták hogy mennyire örülnek hogy összejöttem Zayn-el. [Nem tudom hogy honnan tudták meg] Azt is írták hogy nagyon jól érzik magukat. Ennek örülök. 
Mikor  Fb-vel végeztem, Twitter-re is felnéztem Ott is folyt az élet. Bár különösebb levelet nem kaptam, mégis jó volt a kezdőlapon végig görgetni. 
Twitter után Ask-ra mentem fel. Egy csomó kérdést kaptam. Párat másolok:
Zack: Megtaláltad életed szerelmét?:D Gratulálok!
Col: Zola<3 [Zayn és Lola összehozva, pipa] Grat!!
Ismeretlen: Naponta hány órában hallgatsz zenét?
Liza: Elmentem :( Ne keress! Puszi<3
Válaszolgatás közben lelkileg búcsút vettem Liz-től. Most előbukkantak azok a régi emlékek amikor fagyizni mentünk, vagy hasonló. Ezek az emlékek örökké megmaradnak! 

-Csövi.-topogott be a konyhába Louis.
-Szia.-kapcsoltam ki  a laptop-ot. 
-Mizujs?-vett ki egy doboz sütit a hűtőből. Manapság mindenki ilyet eszik..:)
-Semmi, csak felnéztem a közösségikre.-ültem le vele szemben az asztalnál.
-Értem.-harapott bele a sütibe, amit a kezével fogta meg. Jó, ez gusztustalan, mert a sütiből mindig leesett a tányérra egy darabka.
-Gusztustalan vagy.-jegyeztem meg.
-Akkor ehhez mit szólsz?-mondta, és kinyújtotta a nyelvét amiken összerágott sütidarabok voltak.
-Tomlinson!-kiabáltam rá.-Csukd be a szád!-mondtam kicsit halkabban.
-Calder!-kiáltott vissza.-Ne legyél naiv.-mondta kicsit halkabban.
-Egyszer egyél salátát.
-Pfuj.-mondta.
-Tök finom. És nem egészségtelen.-érveltem.-El fogsz hízni.
-A szépség örök.-nevetett.
-A te esetedben nem hiszem.-ráztam a fejem.
-Biiip! Téves!-adott ki robot hangot, és lenyelte az utolsó falatot is.
-Soha nem volt még téves. Nem is lesz.-kacsintottam.
-Jó Reggelt!-üvöltött [igen szó szerint] Harry.
-Jó napokat.-köszönt Louis, é intett. Majd intett még egyszer, amikor meglátta hogy a többiek csordaként vonulnak mögötte. Én is köszöntem nekik.
-Figyeljetek, azon agyaltam reggel, hogy ti melyik fősulira akartok menni?-tértem a lényegre, mielőtt elfelejtettem volna.
-Nekem nyolc.-rántott vállat Zayn. Egy-egy müzlis tállal körbeülték az asztalt.
-Tök mind egy.-vonogatták a vállukat a többiek is.
-Jó, akkor menjünk egy sima szakmunkásképzőbe?-néztem köre. Ha valaki nem tudná hogy mi az a szakmunkásképző, akkor elmagyarázom. Olyan mint egy sima suli. Több kisebb szakmát ad. Szóval ugyanúgy van matek, irodalom stb. Mint egy másik suli.
-Jó. Oda kellett felvételizni év végén?-nézett körbe Louis.
-Igen. És még közel is van.-bólintott Liam.
-Jujj, de jó.-tapsikolt Moll-Fősulis leszek!
-Ja ja, felhívom őket.-tárcsáztam az iskola titkár számát.

-Tarcsa egy kicsit a telefont.-mondtam a nőnek mikor  megtudtam hogy mindenkit felvettek, és még van hely is arra hogy egy osztályba kerüljünk. Elejtettem egy kisebb öröm táncot, miközben a telefon a kezemben volt.

-Jó itt vagyok.-szóltam vissza a telefonba.-Neveket? Diktálom. Niall Horan, Zayn Malik, Moll Piket, Louis Tomlinson, Liam Payne, Harry Styles és Lola Calder.-diktáltam a neveket szépen sorjában. Majd megismételtem még egyszer, mert az előbb gyors voltam.  Majd letettem.
-Felvettek!-ugráltam örömömben, a többiektől semmi reakciót nem váltottam ki, így abba hagytam az ugrálást.-Egy osztályban leszünk.-mondtam kicsit unottabban.
Na ennek a hírnek már örültek.
Ennek örömére dinnyecsata az udvaron!-rohant ki Liam az udvarra, Louis meg követte egy hatalmas görög dinnyével.
Mi többiek, furcsállva mentünk utánuk. Nem tudtuk pontosan mit értsünk egy dinnyecsata alatt.
Mo egy kamerával loholt utánam és engem vett videóra. Szerinte kellenek az emlékek.
-Najó sziasztok!.-köszöntem azoknak akik egyszer majd nézik ezt a felvételt.Még integettem is. És továbbmentem, mert már nem akartam rajta lenni a felvételen. De éreztem hogy még vesz, ezért visszafordultam.-Most már tényleg elég.

Mo abbahagyta , és kikapcsolta a kamerát. Amint a hátsókert közepébe értem, egy dinnye darab, találta el az arcom. Összeszorított fogakkal, szemekkel söpörtem le magamról a dinnyét. 
-Ugye tudjátok hogy ez háborút jelent?-néztem Liam-re és Louis-ra felváltva, mert nem tudtam ki dobta. Lehajoltam és megfogtam azt a dinnyedarabot, ami előbb engem talált el. Nagy nehezen kettétörtem, és egyenként dobtam őket meg. Liam-et hason találtam, Louis-nak nem volt szerencséje. Őt a dinnye pont OTT találta el.
-Aúúúú!-ordított fel, és térdre ereszkedett.-Tényleg,     nagyon,    Fájt!-tördelte a szavakat, ahogy tudta. Persze odamentem hozzá. és a hátát simogatva kértem bocsánatot.
-Van medence?-kérdezte Louis Niall-től, ügyet sem vetve a bocsánatkérésemre. Eközben a többiek persze nagy csatában voltak, de Niall bólintott.
Louis felkapott, és a medence felé indult.
-Na neeee!-sikítottam.Louis ezt látva még inkább bele akart dobni. 
Mikor a medence széléhez értünk, félig rám nézett és elmosolyodott. Egy heves mozdulattal beugrott velem a medencébe. A víz alatt engedett el, nehogy hamarabb kiérjek mint ő. De mivel még így is gyorsabb vagyok mint ő, ezért kimásztam a medencéből. A szélén megvártam míg ő is felbukkan, és meglátja hogy menekülni akarok. Kimászott  és utánam futott.  Én is meg ő is csurom vizesen totyogtunk. Mikor visszaértem oda, ahol a csata folyt, a nem hétköznapi látványra rám kapták a tekintetüket. Louis kicsit lemaradt, ezért elbújtam Niall mögé.
-Mit csináltatok?-ráncolta össze a szemöldökét Liam.
-Shh!-csitítottam.-Ott jön!-mutattam Louis felé. 
-Látlak.-kocogott tovább Louis, addig amíg mellém nem ért. Mivel, én guggoltam ő meg állt így fölém hajolt.
-Jajj ments meg.-Ugrottam Zayn nyakába. Szegény tiszta víz lett tőlem. A vállába fúrtam a fejem. Úgy belegondolva tök hülyén nézhettem ki. Mo talált nyolc vízi pisztolyt, ezeket a kerti csapnál meg is töltötte. Mindenkinek a kezébe nyomott egyet, és hála Louis hülyeségének, ő elvette a nyolcadikat is. Ezért Louis kivételével, mindenki egy fegyverrel lövöldözött. 
Mo kiszállt,és a fegyverét Zayn kezébe nyomta. Kihozta a fényképező gépét, és pár képet is csinált.

Ez például én vagyok, amikor drága Liam és Harry egyszerre locsoltak vízzel.
Ne higgyétek hogy bolondok vagyunk! Ez csak életérzés! Nem hinném, hogy hülyének lenni rossz.
Ez a legjobb dolog a világon. Főleg ha rajtad kívül még hat ugyanolyan dilis él veled egy fedél alatt. Wow. 
Ebbe még bele sem gondoltam. Mi lenne velünk, ha a szülők nem lennének...
Imádom ezeket az embereket! <3
Kívánom hogy nektek is legyenek legalább ennyire jó barátaitok! [ha még nincsenek]


Nagyon sokat hülyültünk, még estig. Egészen kilenc óráig kint voltunk a kertben. Jó, a végére inkább beszélgettünk. [Elfáradtunk, na] Sok minden kiderült. Najó, nem olyan sok minden. Jó, nagyjából semmi sem. Nem is nagyon figyeltem oda. Mert közelgett az este. És amikor arra gondolok, görcsbe rándul a gyomrom. Ma lesz az első alkalom. Ezen is túl kéne esnem..

***
Már bent voltunk a házban, és éppen mindenki a lefekvéshez készülődött. A fürdőbe voltam. A tükör előtt álltam és magamat bámultam.
"-Lola, szedd össze magad"-mondtam magamban, és megmozdultam. Levetkőztem és a ruháimat ledobtam a földre.  Kiléptem a papucsomból és beléptem a zuhanytálcára. A meleg felé tekertem a csapot, majd kinyitottam. A meleg víz kellemesen égette a testem. Kezembe vettem a szivacsot, nyomtam rá a kedvenc kókuszos, kamillás tusfürdőmből és végig dörzsöltem vele minden porcikám. Közben persze agyaltam. Félek. Jajj aj. Leöblítettem a habot. Elzártam a csapot. Kilépek a kabinból, magamra tekerem a nagy, meleg, puha, fehér törülközőt és egy másikkal a kilátszó testrészeim jó alaposan megtörlöm. 
Felvettem a pizsimet. Mindent magam mögött hagyva mentem át a szobába. Zayn már az ágyban feküdt. Elején azt hittem alszik, és megnyugodtam hogy ma elmarad. De megmozdult.
-Figyelj Lola.-kezdte. Amint meghallottam a hangját a gyomrom visszanyerte az eddigi állapotát.-Ma láttam rajtad hogy félsz. Ha nem akarod nem kell.-pislogott nagyokat, álmosan. 
Szépen csendben leültem az ágyra és gondolkoztam. Nem szúrhatok ki vele ennyire. Tegnap mondta hogy ő már akarja. 
-De, nincs semmi baj.-tettettem-Akarom. Csak fura.-tördeltem a mondatokat.
-Én, most fel ajánlanám hogy hívd fel azokat a lányokat, akiknek nálam volt az első. A számuk még megvan.-nyújtotta a telefonját-Ők biztosíthatnak róla hogy nem fura. 
-Mért van meg a számuk?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Nyugi. Nem kell rosszra gondolni.-mosolygott kajául. Ennek a gyereknek milyen szerencséje van hogy bízok benne.-Felhívod őket?-érintette hozzám a telefonját.
-Jajj, hagyjál már a baromságaiddal!-toltam vissza a telefont, és kicsit elmosolyodtam a helyzeten.
-Oké.-tette el a telót.-Akkor megvárjuk míg lecsendesül a lakás.-takarta be a fejét (??) a takaróval. 
Bebújtam mellé a pihe-puha ágyba. Háton fekve bámultam a plafont. Az óra ketyegésén kívül Zayn lélegzete hallatszott. Az enyémet nem hallottam. Az ablakon kinézve, minden szürke volt. Nem csodálom. Tíz óra. 
"-Lola, Lola, Lola. Szerencsétlen vagy. Ettől félni?! Egyszer úgyis mindenki túlesik rajta."-mondta egy belső hang. Neki könnyű. Bár nem tudom ki az, de neki könnyebb mint nekem!-"Zayn kedves srác. Gyengéden bánt eddig is veled. Most sem kell félni.Ne legyél szerencsétlen."-mondta tovább az a bizonyos belső hang. 
Igaza van... Teljesen. Nem kéne féljek. Najó gondoljunk másra. Milyen lehet balettozni?
Ez nem terei el a gondoltaim. Valami másra kéne gondolni. Kéne venni egy kutyát. Igen, ez jó lesz!
Akkor elvihetném  sétálni. Játszhatnánk vele. És amíg mi suliban lennénk, addig ő itthon mindent szétszedne, mert hiányoznánk neki. És amikor haza jönnénk, akkor takaríthatnánk utána. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben.
-Nem veszünk egy kutyát?-fordultam Zayn felé.
-Mit?-nézett rám hülyén. 

-Egy kiskutyát.-csillogott a szemem. Mármint szerintem. Nem láttam magam...
-Ő, várjunk csak.-gondolkodott el.-Nem.
-Olyan izé vagy.-vágódtam vissza háton fekvésbe. 
Nem szólt semmit, csak megint letakarta a fejét, és úgy tett mintha aludna. 
Tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk. Járt folyamatosan az óra üteme a fejemben. Najó, én tényleg hülye vagyok. :)

-Eljött az idő.-nézett fel kajául a takaró alól.
-Szuper.-bólintottam.
************************************************************************************************************
Ez azért lett rövid, mert nem tudom hogyan akarjátok a hogy folytassam. :D Mármint hogy leírjam a fontosabb részeket, vagy ugorjam át ezt a részt, és jöhet a reggel?! 
Szavazzunk:
A:Kicsit részletes.
B:Jöhet a reggel.
A szavazatokat komiba kérném ilyen állapotban:
Szavazatom: A vagy B

                                                                             XoxoLola;)

8.rész~

A nap többi részében [úgy egy órát] veszekedéssel töltöttük. És hogy min veszekedtünk?   Azon hogy mit szeretnénk játszani...

*Este*

Este hat óra. Még mindig azon veszekszünk hogy mit játszunk. Őrült  "család". 

Mikor meghallottam hogy csörög a telefonom, szó nélkül otthagytam őket. A telefonom felé igyekezve azon agyaltam, hogy ezek miért ilyen őrültek.

-Halló?-szóltam bele a telefonba.

-Szia Lola. Anyu vagyok.-köszönt lelkesen anya.-Milyen volt a túrátok?

-Szokatlan.-feleltem egyszerűen, és felkészültem arra hogy mit kapok nagyi kocsijáért.

-A nagyi hívott.-kezdte. Előre félek!!-A kocsit holnapra kérné vissza.

-Ja igen.-vakartam meg a tarkóm, és izgultam. Nagyon.-Elsüllyedt.

-Hogy mi?-kiabált a telefonba.-Lola. Most átmegyek! Ez nem telefontéma!-nyomta ki.

Ajjaj. Szemeim kikerekedve. Így tettem le  a telefont az asztalra. Nem szabad tétováznom. 

Anyu így jön át, hogy a fiúk és Mo is veszekednek. Én meg, én meg. Semmit nem csinálok. Remek. Gyorsan kifutottam, vissza a nappaliba, ahol  a társaság még mindig veszekszik.

-Anyu ide jön.-mondtam. Nem hallottak. Folytatták amit eddig.-ANYU IDE JÖN!-kiabáltam.

Egyszerre kapták rám a tekintetüket, és elhalkultak. 

-A kocsi miatt?-húzta el a száját Mo. Lassan, alig láthatóan bólintottam.

-Csináljunk rendet.-kezdett pakolni Niall. A többiek segítettek neki.

A kanapéra leültem, és a fejemet fogva gondolkodtam. Louis leült mellém és átölelt.

-Nem lesz semmi baj.-puszilta meg a homlokom.

A fejemet fogva nem szóltam semmit. Vártam a csengőt. Vártam hogy megszólaljon. Úgy is fogalmazhattam volna, hogy vártam a halál óráját. Tudtam hogy Zayn fogja hibáztatni. De nem akartam. Én vagyok a hibás. Magamra kell vállalnom, akár én voltam. Akár nem. Ha Zayn-t hibáztatja, Zayn simán visszaszól, és megvan az hogy két jóban lévő család, teljesen elveszik. Nem hagyhatom. Mondjuk, csak Zayn-el fog összeveszni. De nem baj. Ha Zayn szülei is megtudják, akkor nagy baj lesz. Közben mindenki leült a nappaliba, és tévézett.

Csengettek.

Minden tekintet újra engem méregetett. Lassan felálltam, és az ajtó felé bicegtem. 

Megálltam előtte, és vettem egy mély lélegzetet. Kinyitottam.

-Lola! Csalódtam benned!-rontott be minden köszönés nélkül.-Zayn vezetett?

-Igen, de, de....-próbáltam menteni őt, de besokkoltam és dadogni kezdtem.

Anyu idegesen berohant a nappaliba, és Zayn-re nézett. Én utána mentem.

-Nagyon rossz hatással vagy a lányomra.-emelte fel a mutató ujját. 

Zayn eközben, felállt és neki támaszkodott a kanapé hátuljának.
-Hát, valakinek el kell rontani.-mondta, pimasz mosollyal.

-Anyu!-szóltam közbe.-Nem ő  a hibás. Én vezettem.-vállaltam magamra. Mindenki rám nézett, és elkerekedett szemekkel néztek. Remélem jól cselekedtem.
-Valóban?-törte meg a csendet anyu.-Jogsid sincs.
-Igen, tudom. De erősködtem, mert vezetni akartam.-sütöttem le a szemem, mintha megbántam volna.
-Jól van. Ezt még megbeszéljük!-indult az ajtó felé.-Dolgozom. Sziasztok.-csukta be maga után az ajtót.

Csendben néztem utána. Zayn elindult felém, és megölelt.
-Nem kellett volna magadra vállalnod.-suttogta, de  a nagy csendben remekül hallottam. Időközben a tévét is kikapcsolták.
-De.-öleltem, olyan szorosan ahogyan tudtam.
-Most mi lesz?-szólt közbe Mo.
-Aludjunk.-tereltem. Egy emberként álltunk fel, és sétáltunk a magunk szobájába. 

Ultra szuper béna vagyok? Meglehet. Sőt biztos.
-Mért csináltad?-akadt ki Zayn, amikor csak ketten voltunk a szobába.
-Mert, mert...-kerestem a megfelelő szavakat.-Meg akartalak védeni.
-De engem nem kell megvédeni.-mondta rezzenéstelen, érzelmek nélküli arckifejezéssel.
-De,  nem akartam hogy, összevesszetek.-ültem le az ágyra, és a lábamat bámultam, mintha valami érdekes lenne.
-DE ÍGY RÁD HARAGSZIK!-emelte fel a hangját. Szavai igazak, mégis hamisan csengtek. 
Hangerejére, kicsit össze rezzentem. Szemeimből újra előbukkantak azok a jól ismert könnycseppek. 
-Persze.-szipogtam.-Kiabálj csak te is velem. Mert jót akartam.
-Lola.-guggolt le elé, és kezével államnál fogva felemelte a fejem.-Nem akartam kiabálni. Ne haragudj.-nézett mélyen a szemembe.-Csak, nem akarom hogy helyettem rád haragudjon.-csókolt meg.
Csókja, érzelmekkel teli volt. Élveztem, ahogyan csókol. Mindig is élveztem. És mindig is vágytam rám. Imádom Zayn-t. Soha nem lenne olyan mint a többi fiú. SOHA.

*Reggel*

-Édes.-keltegetett Zayn.-Készülődj!
-Mi?-ültem fel ásítva az ágyamon.
-Készülj Csipkerózsika.-dobta le az ágyamra a ruhámat.
-Mégis hova megyünk?-néztem át a ruhákat, és nagyon rosszul éreztem magam. Hogy mért? Ja semmi, csak Zayn jobban tud összeállítani egy NŐI ruházatot. Wow.

-A nagymamámnak, még nem mutattalak be.-kacsintott.
-Oh, értem. Akkor készülök.-keltem ki az ágyból. Pedig milyen pihe-puha volt...
Zayn az ágyon ült, én meg öltöztem. 
-Legalább szép vagyok?-néztem rá mikor készen voltam.
-Nem.-csóválta a fejét. Hát oké...-Gyönyörű vagy.-sétált oda hozzám és megölelt.
-Ne túlozzunk.-nevettem el magam.
-Én soha.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Na menjünk.
-A többiek is jönnek?-kérdeztem.
-Őket már ismerik.-legyintett. Ezek szerint nem.
-Mo-t is?-csodálkoztam.
-Igen.-mondta félénken.
Á szóval, mindenkit ismernek, csak engem nem. Óriási.

Lefutottunk a lépcsőn, és Zayn hívott egy taxi-t.
A többiek még aludtam. (Megértem őket, reggel 9 óra van, de az idősek ilyenkor kelnek. Fura)
A taxiban, majdnem elaludtam. Ja amúgy nagyon jó idő volt. A már megszokott, napsütésben gazdag lágy szellős idő volt. Csak azzal a különbséggel, hogy volt vagy 30-fok.
A kocsiból az utat bámultam. Zayn nagyija nagyon szép helyen lakik. Mindenhol madarak repkedtek, és virágok díszítették a kerteket.
-Megjöttünk.-mutatott Zayn, egy nagy házra. A taxi sofőr lelassított, és megvárta míg kiszállunk. Nem ment el. Valószínüleg pénzt akart. :)
Zayn fizetett, majd becsöngettünk. A gyomromban éreztem, hogy ideges vagyok, de nem akartam kimutatni. De Zayn már ismer...
-Nyugi.-fogta meg a kezem, és összekulcsolta. Bólintottam. Ilyenkor milyen reakció kéne? 
Egy idős, de magát jól tartó, nő lépett i az ajtón.
-Jövök!-futott a kapuhoz és egy kulccsal kinyitotta.-Szia szívem.-puszilta meg Zayn-t.
Zayn köszönt, majd bemutatott engem is.
-Csókolom.-öleltem meg.
-Tegeződjünk.-mosolygott kedvesen.-Hívj nagyinak, azt már megszoktam-mondta. Akaratlanul is felröhögtem. Miközben a házba mentünk, megtudtam hogy Zayn nagypapája már meghalt. Szegény.
Nagyi, nagyon sokat mesélt Zayn kiskoráról. Olyanokat is megtudtam, amiket Zayn valószínüleg nem mondott volna el. pl: -Zayn egyszer megmutatta a tanárának a fenekét...
Meg még sok ilyen volt. Nagyon sokat nevettünk. Nagyi, nagyon jó fej. Azt is elmondta, hogy Zayn előző sulijában, sokat cikizték mert nem volt "menő". Huh, ez durva. Itt meg milyen menő már?! Az is megtudtam, hogy kétszer is sulit kellett váltania, mert a származása miatt cikizték. [Muzulmán] Szegénykém. De, most valamit nem értek. Nekem teljesen mást mondott. De mért?

*Délután*

Mikor eljöttünk Nagyi-tól, és már a házban voltunk, mármint a szobába persze egyből megkérdeztem  mért nem mondta el a származását.
-Mert. Nem lényeges.-vont vállat. Ja ,nem...
-De azért elmondhattad volna. Senkinek nem mondtad el.-erősködtem tovább. Igazából, csak kíváncsi voltam hogy mért Nagyi-tól kellett megtudnom.
-Mert!-kapta föl a vizet.-Mert féltem. Érted? Kimondtam. Boldog vagy?-tördelte a mondatokat.
-Igen! Mert elmondat.-haraptam bele a számba.-De mért féltél?
-Nem érted ugye?-jött közelebb.-Mielőtt ide költöztünk volna, az egész életem romokban hevert. Mindenki szekált. És mikor megtudtam  hogy elköltözünk arra gondoltam ha nem mondom meg a származásom, talán kedvelnek. Persze stílust is váltottam ,meg mindent. És így féltem hogy nem szeretsz majd. vagy akármelyik lány. De az első pillanattól kezdve tudtom, hogy te vagy az igazi.-hajtotta le a fejét, és összeszorította a szemeit.-Persze, megértem ha szakítasz. Viszlát.-lépett ki az ajtómon.
 Nem mentem utána. Nem szakítottam vele. De ő most azt hiszi. Úristen. Milyen élete lehetett??  Még az enyémnél is rosszabb, mert ő nemcsak nem volt menő, de még piszkálták is. Sulit is váltott. Az ágyamra huppantam. Basszus. Már bocsánat. De most akkor szakítottunk? Nem, az nem lehet. Csak ő azt hiszi. Jajj ne. Én nem hibáztatom a származása miatt. Még aranyos is. 
-Lola!-rontott be az ajtómon Louis.-Nem tudom mit csináltál Zayn-el. De a bezárkózott a vendégszobába, és sír. Még sosem láttam sírni.-hitetlenkedett.-Nem nyitja ki az ajtót.
-Te tudtál a származásáról?-kérdeztem.-Az igaziról.
-Csak arról amit mondott.-felelte egyszerűen.
-Jó, hát ne az. Ő muzulmán.-mondtam ki.
-Mi?-kerekedtek el a szemei.-De mért nem mondta.
-Mert az előző két sulijába, igen sulit váltott, piszkálták miatta. És azt hitte itt is fogják.-mondtam el röviden a történetet.-És most azt hitte én szakítok vele emiatt, meg sem várva a válaszomat kiment.
-Szakítottál vele?
-Nem! Éppen ez az! Csak ő hiszi ezt. Figyelj megmutatom hogy történt.-Játszottam el neki, mintha én lennék Zayn.
-Akkor menj és mond el neki!-sürgetett. 
Mindenki a vendégszoba ajtajánál tömörült. Próbálták kihozni Zayn-t.
-Megpróbálom.-mondtam.-Menjetek.
Egy emberként adták fel, és sétáltak el.
Először halkan kopogtam.
-Nem érdekel!-adta a választ.
-Zayn.-kezdtem bele. Egy mély  levegővétel után folytattam.-Gyere ki. Lola vagyok!
-Tudom. És nem megyek.
-Jó. Te akartad.-mondtam.
Mivel már elég régóta lakok itt, ezért ismertem minden járatot. A szobámból kimásztam a tetőre, és onnan bemásztam a nyitott vendégszoba ablakán.
-Jajj, menj már el.-mondta Zayn, mikor meglátott.
-Zayn. Én nem akarok veled szakítani!-ültem le mellé.-A származásod miatt SENKINEK nincs joga máshogy bánni veled...
-De mégis megtették.-vágott közbe.
-Figyelj.-néztem a szemébe.-Én szeretlek. És ezen semmi nem változtathat. Semmi.
-De, nem zavar?-csillogott a szeme a reménységtől.
-Nem.-ingattam a fejem.
Zayn abbahagyta a sírást, és megölelt. Olyan meleg volt a felsőteste. Olyan aranyos. Olyan, olyan..kimondhatatlanul szerelmes vagyok.Kicsit eltölt magától, hogy lássa az arcom, majd szenvedélyesen megcsókolt. 
-Szeretlek.-nyögte a csókunk közbe.
-Jobban.-túrtam bele  a hajába. 
Hatalmas csókcsatába kezdtünk. Több percig élveztem ahogyan csókol. 
-Megbeszéltétek már?-hallottunk egy hangot az ajtón kívülről.
-Meg.-távolodtunk el egymástól.
-Amúgy nem zavarok ugye?-kérdezte Louis. Á nem. Nem zavar. Dehogyis.
-Nem.-válaszolt Zayn, aki a piros szemét.
-Mosd meg.-utaltam a szemére.
-Csúnya vagyok?-állt fel, és engem is felhúzott.
-Oh, dehogyis. Sőt!-pusziltam szájon.
-Tudtom hogy sexy vagyok.-veregette meg a saját mellkasát, mintha büszke lenne magára. Nem csodálom.
-Ne légy túl büszke.-mondtam a lépcsőn lefele haladva.
-Ch...-forgatta a szemeit.
-Kibékült a szerelmes pár.-tapsoltak a fiúk. Mo nem értette, de mivel mindenki tapsolt, ezért ő is elkezdett.
-Még szerencse.-bólintottam. 
-Juj!! Üvegezzünk.-tapsikolt Mo.-Még sosem játszottam.
-Jujj!-utánozta őt Niall.-Jó üvegezzünk.-kapott a szája elé, mintha meghatódott volna. Ezen a fiúk hangosan felröhögtek, még szerencse hogy Mo nem értette.
Egy szőnyegen körbeültünk, és vártuk hogy Liam hozza a konyhából a flakont. Szerencsére volt üres, így nem tartott sokáig. Louis kezdett, és Mo-t szemezte ki magának az üveg.
-Na Mo. Felelsz, vagy mersz?-kérdezte Louis a szokásosat. Moll a "mersz"-et választotta, így mert. A feladata az volt, hogy puszilja szájon Harry-t. Harry nem ellenkezett. [Legalábbis én nem láttam rajta ellenkezést] Így mivel muszáj megcsinálnia, megcsinálta. Közben a fiúk minden szögből figyelték őket, nehogy ne csinálják meg. Hát igen, ezek a mai fiatalok... :)
Mo pörgetett. Az üveg Liam előtt fékezett. Elhangzott a jól ismert kérdés, azaz a: "felelsz vagy mersz?". Liam felelt. A kérdés egyszerű volt. Mindössze annyi, hogy hány barátnője volt eddig.
Válaszán mindenki meglepődött. 5. 
-Öt?-szólalt meg Niall.-Basszus. Nekem csak egy.-nézett körbe, jelezve hogy mi is mondjunk valamit.
-Kettő.-adta a választ Harry.
-Azt hiszem egy.-gondolkozott el Louis is.-Válogatós vagyok.-mondta mire felröhögtünk.
-Lola az első.-nézett rám Zayn.-Mo, neked hány barátod volt?
-Még az általánosban volt, egy barátom.-gondolkodott el.-Lola?
-Zayn az első.-pislogtam nagyokat. Liam-nek öt barátnője volt eddig? Mondjuk helyes fiú, hát nem válogat...
-Inkább pörgetek mielőtt a szerelmi életetekről kezdtek dumálni.-sóhajtott Liam. Beleegyeztünk, és figyeltük ahogyan az üveg pörög, majd egyre csak lassít a szőnyegen. Én voltam a szerencsés nyertes.
-Na Lola.-kezdte Liam-Felelsz vagy mersz?-kérdezte.
-Felelek-mondtam. Liam feje egy perverz mosolyt villantott.
-Költői leszek-kezdte.-Mivel még nem volt barátod, Zayn az első. Szűz vagy még?-kérdezte.
-Nem élek azzal a lehetőséggel hogy erre választ adjak.-fejeztem ki magam.
-Muszáj.-mondta Zayn.Csak nyelvet öltöttem, és sóhajtottam egyet.
-Igen. Az vagyok.-mondtam ki. A fiúk [Igen,még Mo is, pedig ő tudta.] elkerekedett szemekkel néztek.-Mivan? 
-Ne mond már, hogy még nem csináltad.-kezdte a  szekálást Niall.
-Zayn-nek is én vagyok az első. Honnan tudjátok hogy ő csinálta-e már?-ellenkeztem.
-Szívem, vannak egy éjszakás  kalandok.-simogatta meg a combom Zayn.
Válaszképpen csak megforgattam a szemeim.
-Inkább kiszállok, mielőtt még több olyan dolog is kiderül amit nem akarok.-tettem fel a kezem.
-Most nem lehetsz ilyen!-kiabálta tele szájjal, [az elején hozott magának, egy kis popcorn-t] Niall.
-Dehogynem.-csusszantam hátrébb, így kilépve a körből.
-Told vissza magad.-dobott meg popcorn-al Harry.
-Nem nem,játszatok csak.-mondtam, és maradtam az eddigi helyemen. 
-Lola, gyere már. Most úgyis olyanok vagyunk mint egy család. Nem kell szégyenled.-húzott vissza Zayn.-Játsszál már.
-Jó, ide ülök de nem játszom.-engedtem magamon, és közelebb ültem.
-Ha szeretsz játszol.-zsarolt tovább Zayn.
-A zsarolós mindenedet.-löktem kicsit a vállán.
-Jó, ezek szerint nem szeretsz.-fordította el a fejét, és haragot szimulált. De rosszul csinálja.. :)
-Jó, akkor játszom.-forgattam a szemeim, és visszaszálltam a játékba.
-Jujj, de jó!-tapsikolt Mo. 
Mivel én jöttem, pörgettem. Az üveg Louis-t vette célba. 
-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem unottan.
-Most felelek.-adta a választ rögön miután befejeztem a mondatot.
-Oké. Mért szakítottál a legutolsó barátnőddel.-kérdeztem. Most jobbat nem tudok kitalálni..
-Mert ő akkor már csinálta, én meg nem. És ez őt zavarta.-adta meg a választ egyszerűen.
-Ú, hát ez fura.-mondtam.-Nem baj.-próbáltam felvidítani a társaságot.

-Pörgetek.-teret Louis. Tovább játszottunk. Ezek után az üveg nem nagyon talált el, szóval eléggé belemerültem a gondolataimba.
"-Mért ilyen ciki hogy szűz vagyok? Louis se csinálta egyből..."-jártak a gondolatok a fejemben. Nagyon elment az idő. 
Este kilenckor mentünk ágyba. A szokásos fürdés, fogmosás, késői nasi, megint fogmosás után már tényleg elcsendesült a lakás.

-Lola, ébren vagy?-suttogta Zayn.
-Igen.-adtam a halk, mégis a csendben jól halható válaszomat.
-Figyelj.-kezdte-Mikor akarod az elsőt?
-Ne kezd már el te is.-fordultam felé, így mindketten oldalon egymással szemben feküdtünk.
-Sajnálom, de én..-sóhajtott egyet-Én már akarom.
-Jó, erre nem tudok választ adni.-feleltem egyszerűen-Figyelj. Holnap.-tördeltem a mondatokat.
-Szeretlek.-lehelt egy csókot az ajkaimra.
-Jobban.-fordítottam hátat neki. Hátulról lassan átölelt. Így aludtunk el. 
************************************************************************************************************
2 komi után új rész;)
                                                                 XoxoLola;)