7.rész~

Kint lefeküdtünk, oda ahol az előbb voltunk, és a csillagokat néztük. Hamar álomba merültünk.

*Reggel*
-Picúr, ébredj!-hallottam Zayn férfias álmos reggeli hangját. Megdörzsöltem a szemem, és ásítva kinyitottam.
-Mi van?-fordultam morcosan oldalra. Más esetben a takarót is a fejemre húznám de ha nincs akkor nem lehet.
-Induljunk el. Nem alszok még egy éjszakát itt.-húzott fel a földről, és körbenézett. Ő már fel volt öltözve, és az én ruháimat is idehozta.-Amúgy meg nincs hajzselém, és elaludtam a hajam.
-Te szegény pára.-vettem fel a pólóm, majd a gatyám. Zayn csöndben álldogált mellettem, és a haját próbálta leszorítani.
-Mehetünk?-simítottam végig a haját, hátha nekem sikerül. Hát, nem sikerült. Nembaj. Ezért még ügyes vagyok...
-Aha.-ragadta meg a kezem, és elindult. Valamerre.
-Erre kell menni?-néztem az utat. Vagyis, ha ez annak nevezhető.
-Te vagy a navigátor. Igaz hogy nagyon rossz. De te vagy.-vonogatta a vállát, és a másik kezével még mindig a haját lapította.
-Hahaha.-löktem kicsit vállon.
-Nem ér lökdösni. Hiszen azok  a muszklik  amik neked vannak, fájdalmasak is lehetnek.-fogta meg az eddig befeszített karom.
-Na igen. Ez már izom.-célozgattam a karomra. Erre a kijelentésemre mindketten felröhögtünk.

Egész úton piszkáltuk egymást. Mint két ovis. Az biztos hogy a mi kapcsolatunk, sem egy normális romantikus kapcsolat. De én is, meg ő is pont ilyenre vágyott. Két éven keresztül viseltem el azt, hogy mennyi lány van oda érte. Meg azt is hogy engem mindeközben észre sem vett. De legbelül érzem, hogy megérte várni. 
Emlékszem amikor legelőször kiszállt az autóból, és máris a dobozait hurcolta be. Az ablakomból néztem, ő felnézett és  mosolyogva biccentett. Visszaintettem neki, és elbújtam a függönyöm mögött. Majdnem elolvadtam. Áh, régi szép idők. 
Bár úgy érzem, ezek az idők egyre szebbek. 

-Hol vagyunk kedves navigátor kisasszony?-kérdezte mikor kiértünk egy virágokkal teli mezőre. 
-Nem tudom, de nagyon szép.-fordultam meg a  tengelyem körül. Színes virágok, ezeket beporzó méhecskék.-Le kell fényképeznem.
-A telefon.-nézett Zayn az ég felé, mintha csak eszébe jutott volna valami.-Hívj fel valakit!
-Úristen tényleg.-kaptam a fejemhez.-Ez mért nem jutott eszembe?
-Nem tudom. De hívd a szüleidet!
-Megölnének, ha megtudnák hogy hol vagyunk.
-Jó, akkor Harry-t.
-Ő nem túl komoly.
-Senki sem túl komoly.
-De a legértelmesebb, még mindig Liam.
-Jó akkor hívd őt.-sürgetett. Gyorsan nyomkodtam a telefonom, addig amíg Liam nevét meg nem találtam a névjegyzékben. Megnyomtam a hívás gombot. És, és működött.
A telefonom nem ázott át, hanem kicsörgött. 

-Halló?-szólt bele a telefon másik végén az akit keresünk.
-Szia Liam. Lola vagyok.-köszöntem, és Zayn-re néztem, jelezve hogy rendben van a telefonom.
-Szia. Hol vagytok? Nem tegnap kellett volna megérkeznetek?-kérdezte.
-De igen. Csak a kocsi elsüllyedt...-kezdtem bele, de félbeszakított.
-Hogy mi?-akadt ki.
-Nyugi nincs semmi baj, majd elmondom. csak gyertek értünk-nyugtatgattam.
-Jó, de hol vagytok?-kérdezte.-Várj kihangosítom.
-Oké.-mondtam, és mikor már ki volt hangosítva folytattam.-Egy nagy virágos réten vagyunk. Hatalmas. A szélén erdő veszi körbe. Fenyőfák. Ha jól látom.
-Jujj, Lola. Tudom hol vagytok!-sipákolt Mo.-A "Virág-réten".
-Ő, oké.-pislogtam.-gyertek értünk. Most le kell tennem mert merülök. Sziasztok.-nyomtam ki a telefonom. Bár nem is kellett volna, hiszen abban a pillanatban le is merült.
-A Virág-réten vagyunk.-nézetem Zayn-re, aki a földön ült. Lábait felhúzta és úgy nézegette  a tájat. Leültem mellé.
-Szuper.-bólintott.-Jönnek?
-Persze.-dőltem hátra a fűben.

Zayn elővette a telefonját, és csinált pár képet.

Pár perccel később Liam kocsija, az erdő egyik széles ösvényén bukkant fel. Odaszaladtunk, és bepattantunk hátra. Mo ült elöl, és irányította Liam-et. Csak ő tudja hol van ez a hely.

-Mi történt?-fordultak hátra.

-Majd otthon. Menjünk.-sürgette Zayn. Liam Mo irányítására vitt haza minket.

Mikor megérkeztünk kipattantunk a  kocsiból, berontottunk a házba, senkinek sem köszöntünk, csak berohantunk a  fürdőbe. Én a zuhanyzóba teremtem, Zayn meg a tükör előtt megmosta az arcát, és belőtte a haját.

Mikor már normális ruha/frizura-is volt rajtunk akkor kimentünk és beépültünk a társaságba. Mindenki kíváncsian figyelt ránk. Ezért elkezdtem:

-Röviden annyi hogy. Zayn csapnivaló sofőr, ezért a kocsi elsüllyedt egy kisebb mocsárba. Egy tónál éjszakáztunk, és abba fürödtünk.-hadartam el. Zayn is belekezdett az ő szemszögéből írt történetbe:

-Igazából, Lola csapnivaló navigátor, ezért elvezetett az Isten háta mögé. Senkit nem találtunk. A többi meg igaz.-mondta. Nem kezdtem el veszekedni. Nincs értelme.

-A lényeg, hogy itthon vagytok.-szólalt meg Niall.

-Igen, tegnap aggódtunk értetek, de nem gondolunk semmi rosszra.-folytatta Louis.

-De mért nem hívtatok hamarabb?-kérdezte Harry.

-Nem gondoltam volna, hogy még működik a telefonom, de igazából el is felejtettem.-válaszoltam a lehető legegyszerűbben. A nap többi részében a tévé előtt gubbasztottunk és pihentünk.

-Unatkozom! Olyan nagyon rég óta ülünk itt!-kezdte el Mo hirtelen a nyafogását.

-Mo, drága. Néz oda.-mutatott Louis a tévére.- Ez a mozgó képernyő. Élvezd.

-Végül is játszhatnánk valamit.-emeltem fel a fejem.

-Shh!-csitított Liam.-Kezdődik a Batman.-mondta és egész végig a képernyőt bámulta.

-Nem, baj. Majd máskor nézed.-álltam fel, és kinyomtam a tévét.

-TE NŐ!-förmedt rám Louis.-Kapcsold vissza.

-Te majom.-nyújtottam ki a nyelvem.-Válassz egy társasjátékot.

-Hohó! Azt a szobába, nem itt.-állt fel Liam, és feltette a jobb kezét.

-Marha.-forgattam a szemeim. Már mindenkinek lesett, mire célzott, és egyszerre röhögtek fel. Csak szegény Mo nézett rám értetlenül. Legyintettem egyet, miszerint nem érdekes. 

-Harry akkor menj te, és válassz.-adtam ki a "parancsot". Harry felállt és elindult a szoba felé.

-NA NEM!-futott utána Louis.-Én választok!-üvöltötte. Ez idióta. Harry és Louis a szobáig versenyeztek. 

Én, és persze a többiek is, csináltunk helyet az asztalon, és körbeültünk. Nem telt el két perc, amint meghallottuk Harry és Louis dobogását. Fénysebességgel közeledtek, alig tudtak megállni.

-Hol a játék?-pislogott nagy barna szemeivel Mo.

-Hogy Mi?-néztek rá értetlenül.

-Azért mentetek a szobába, hogy kihozzatok egy társast.-magyarázta Zayn.

-Ja, mindjárt jövök.-fordult meg Louis, és visszafutott. Harry, az előbbi futástól elfáradt, ezért csak leült.

Louis pár percen belül hozott egy dobozt amiben a játék volt.

-Mit játszunk?-kérdezte a dobozt fürkészve Niall.

-Mutasd el-t.-ült közénk Louis, és kipakolta a doboz tartalmát.

Mikor minden kártya a helyén volt, és nagy szerencsére a bábuk is kikerültek Niall szájából, kezdődött a játék.

Harry dobott először. Hármat lépett. A mezőn a "nehéz" feliratos rang állt.

-Ez most azt jelenti hogy amit elmutogat, az nehéz lesz?-nézett körbe Mo.

-Igen.-mondtuk egyszerre. Harry felhúzta a kártyáját, és elvigyorodott.

Felállt, és elkezdett mutogatni. Kezét a csípője mellé tette, és ide-oda mozgatta. Csípőjét ellentétes irányba.

-Úristen hogy te milyen vagy.-nevettem el magam rajta, akkor amikor már mindenki szakadt a röhögéstől.

-De, na. Azt kell mutatni, hogy van három gyerekem.-fintorodott el.

-Most elárultad.-mondta Mo.

-Játszunk mást.-biggyesztette le Harry a száját.-Ez nem jó.

-Ne már!-ellenkeztünk.

A nap többi részében [úgy egy órát] veszekedéssel töltöttük. És hogy min veszekedtünk?   Azon hogy mit szeretnénk játszani...

************************************************************************************************************

Bocsi hogy rövid lett:(

2 komi után kövi rész:)

                                                           XoxoLola:)