8.rész~

A nap többi részében [úgy egy órát] veszekedéssel töltöttük. És hogy min veszekedtünk?   Azon hogy mit szeretnénk játszani...

*Este*

Este hat óra. Még mindig azon veszekszünk hogy mit játszunk. Őrült  "család". 

Mikor meghallottam hogy csörög a telefonom, szó nélkül otthagytam őket. A telefonom felé igyekezve azon agyaltam, hogy ezek miért ilyen őrültek.

-Halló?-szóltam bele a telefonba.

-Szia Lola. Anyu vagyok.-köszönt lelkesen anya.-Milyen volt a túrátok?

-Szokatlan.-feleltem egyszerűen, és felkészültem arra hogy mit kapok nagyi kocsijáért.

-A nagyi hívott.-kezdte. Előre félek!!-A kocsit holnapra kérné vissza.

-Ja igen.-vakartam meg a tarkóm, és izgultam. Nagyon.-Elsüllyedt.

-Hogy mi?-kiabált a telefonba.-Lola. Most átmegyek! Ez nem telefontéma!-nyomta ki.

Ajjaj. Szemeim kikerekedve. Így tettem le  a telefont az asztalra. Nem szabad tétováznom. 

Anyu így jön át, hogy a fiúk és Mo is veszekednek. Én meg, én meg. Semmit nem csinálok. Remek. Gyorsan kifutottam, vissza a nappaliba, ahol  a társaság még mindig veszekszik.

-Anyu ide jön.-mondtam. Nem hallottak. Folytatták amit eddig.-ANYU IDE JÖN!-kiabáltam.

Egyszerre kapták rám a tekintetüket, és elhalkultak. 

-A kocsi miatt?-húzta el a száját Mo. Lassan, alig láthatóan bólintottam.

-Csináljunk rendet.-kezdett pakolni Niall. A többiek segítettek neki.

A kanapéra leültem, és a fejemet fogva gondolkodtam. Louis leült mellém és átölelt.

-Nem lesz semmi baj.-puszilta meg a homlokom.

A fejemet fogva nem szóltam semmit. Vártam a csengőt. Vártam hogy megszólaljon. Úgy is fogalmazhattam volna, hogy vártam a halál óráját. Tudtam hogy Zayn fogja hibáztatni. De nem akartam. Én vagyok a hibás. Magamra kell vállalnom, akár én voltam. Akár nem. Ha Zayn-t hibáztatja, Zayn simán visszaszól, és megvan az hogy két jóban lévő család, teljesen elveszik. Nem hagyhatom. Mondjuk, csak Zayn-el fog összeveszni. De nem baj. Ha Zayn szülei is megtudják, akkor nagy baj lesz. Közben mindenki leült a nappaliba, és tévézett.

Csengettek.

Minden tekintet újra engem méregetett. Lassan felálltam, és az ajtó felé bicegtem. 

Megálltam előtte, és vettem egy mély lélegzetet. Kinyitottam.

-Lola! Csalódtam benned!-rontott be minden köszönés nélkül.-Zayn vezetett?

-Igen, de, de....-próbáltam menteni őt, de besokkoltam és dadogni kezdtem.

Anyu idegesen berohant a nappaliba, és Zayn-re nézett. Én utána mentem.

-Nagyon rossz hatással vagy a lányomra.-emelte fel a mutató ujját. 

Zayn eközben, felállt és neki támaszkodott a kanapé hátuljának.
-Hát, valakinek el kell rontani.-mondta, pimasz mosollyal.

-Anyu!-szóltam közbe.-Nem ő  a hibás. Én vezettem.-vállaltam magamra. Mindenki rám nézett, és elkerekedett szemekkel néztek. Remélem jól cselekedtem.
-Valóban?-törte meg a csendet anyu.-Jogsid sincs.
-Igen, tudom. De erősködtem, mert vezetni akartam.-sütöttem le a szemem, mintha megbántam volna.
-Jól van. Ezt még megbeszéljük!-indult az ajtó felé.-Dolgozom. Sziasztok.-csukta be maga után az ajtót.

Csendben néztem utána. Zayn elindult felém, és megölelt.
-Nem kellett volna magadra vállalnod.-suttogta, de  a nagy csendben remekül hallottam. Időközben a tévét is kikapcsolták.
-De.-öleltem, olyan szorosan ahogyan tudtam.
-Most mi lesz?-szólt közbe Mo.
-Aludjunk.-tereltem. Egy emberként álltunk fel, és sétáltunk a magunk szobájába. 

Ultra szuper béna vagyok? Meglehet. Sőt biztos.
-Mért csináltad?-akadt ki Zayn, amikor csak ketten voltunk a szobába.
-Mert, mert...-kerestem a megfelelő szavakat.-Meg akartalak védeni.
-De engem nem kell megvédeni.-mondta rezzenéstelen, érzelmek nélküli arckifejezéssel.
-De,  nem akartam hogy, összevesszetek.-ültem le az ágyra, és a lábamat bámultam, mintha valami érdekes lenne.
-DE ÍGY RÁD HARAGSZIK!-emelte fel a hangját. Szavai igazak, mégis hamisan csengtek. 
Hangerejére, kicsit össze rezzentem. Szemeimből újra előbukkantak azok a jól ismert könnycseppek. 
-Persze.-szipogtam.-Kiabálj csak te is velem. Mert jót akartam.
-Lola.-guggolt le elé, és kezével államnál fogva felemelte a fejem.-Nem akartam kiabálni. Ne haragudj.-nézett mélyen a szemembe.-Csak, nem akarom hogy helyettem rád haragudjon.-csókolt meg.
Csókja, érzelmekkel teli volt. Élveztem, ahogyan csókol. Mindig is élveztem. És mindig is vágytam rám. Imádom Zayn-t. Soha nem lenne olyan mint a többi fiú. SOHA.

*Reggel*

-Édes.-keltegetett Zayn.-Készülődj!
-Mi?-ültem fel ásítva az ágyamon.
-Készülj Csipkerózsika.-dobta le az ágyamra a ruhámat.
-Mégis hova megyünk?-néztem át a ruhákat, és nagyon rosszul éreztem magam. Hogy mért? Ja semmi, csak Zayn jobban tud összeállítani egy NŐI ruházatot. Wow.

-A nagymamámnak, még nem mutattalak be.-kacsintott.
-Oh, értem. Akkor készülök.-keltem ki az ágyból. Pedig milyen pihe-puha volt...
Zayn az ágyon ült, én meg öltöztem. 
-Legalább szép vagyok?-néztem rá mikor készen voltam.
-Nem.-csóválta a fejét. Hát oké...-Gyönyörű vagy.-sétált oda hozzám és megölelt.
-Ne túlozzunk.-nevettem el magam.
-Én soha.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Na menjünk.
-A többiek is jönnek?-kérdeztem.
-Őket már ismerik.-legyintett. Ezek szerint nem.
-Mo-t is?-csodálkoztam.
-Igen.-mondta félénken.
Á szóval, mindenkit ismernek, csak engem nem. Óriási.

Lefutottunk a lépcsőn, és Zayn hívott egy taxi-t.
A többiek még aludtam. (Megértem őket, reggel 9 óra van, de az idősek ilyenkor kelnek. Fura)
A taxiban, majdnem elaludtam. Ja amúgy nagyon jó idő volt. A már megszokott, napsütésben gazdag lágy szellős idő volt. Csak azzal a különbséggel, hogy volt vagy 30-fok.
A kocsiból az utat bámultam. Zayn nagyija nagyon szép helyen lakik. Mindenhol madarak repkedtek, és virágok díszítették a kerteket.
-Megjöttünk.-mutatott Zayn, egy nagy házra. A taxi sofőr lelassított, és megvárta míg kiszállunk. Nem ment el. Valószínüleg pénzt akart. :)
Zayn fizetett, majd becsöngettünk. A gyomromban éreztem, hogy ideges vagyok, de nem akartam kimutatni. De Zayn már ismer...
-Nyugi.-fogta meg a kezem, és összekulcsolta. Bólintottam. Ilyenkor milyen reakció kéne? 
Egy idős, de magát jól tartó, nő lépett i az ajtón.
-Jövök!-futott a kapuhoz és egy kulccsal kinyitotta.-Szia szívem.-puszilta meg Zayn-t.
Zayn köszönt, majd bemutatott engem is.
-Csókolom.-öleltem meg.
-Tegeződjünk.-mosolygott kedvesen.-Hívj nagyinak, azt már megszoktam-mondta. Akaratlanul is felröhögtem. Miközben a házba mentünk, megtudtam hogy Zayn nagypapája már meghalt. Szegény.
Nagyi, nagyon sokat mesélt Zayn kiskoráról. Olyanokat is megtudtam, amiket Zayn valószínüleg nem mondott volna el. pl: -Zayn egyszer megmutatta a tanárának a fenekét...
Meg még sok ilyen volt. Nagyon sokat nevettünk. Nagyi, nagyon jó fej. Azt is elmondta, hogy Zayn előző sulijában, sokat cikizték mert nem volt "menő". Huh, ez durva. Itt meg milyen menő már?! Az is megtudtam, hogy kétszer is sulit kellett váltania, mert a származása miatt cikizték. [Muzulmán] Szegénykém. De, most valamit nem értek. Nekem teljesen mást mondott. De mért?

*Délután*

Mikor eljöttünk Nagyi-tól, és már a házban voltunk, mármint a szobába persze egyből megkérdeztem  mért nem mondta el a származását.
-Mert. Nem lényeges.-vont vállat. Ja ,nem...
-De azért elmondhattad volna. Senkinek nem mondtad el.-erősködtem tovább. Igazából, csak kíváncsi voltam hogy mért Nagyi-tól kellett megtudnom.
-Mert!-kapta föl a vizet.-Mert féltem. Érted? Kimondtam. Boldog vagy?-tördelte a mondatokat.
-Igen! Mert elmondat.-haraptam bele a számba.-De mért féltél?
-Nem érted ugye?-jött közelebb.-Mielőtt ide költöztünk volna, az egész életem romokban hevert. Mindenki szekált. És mikor megtudtam  hogy elköltözünk arra gondoltam ha nem mondom meg a származásom, talán kedvelnek. Persze stílust is váltottam ,meg mindent. És így féltem hogy nem szeretsz majd. vagy akármelyik lány. De az első pillanattól kezdve tudtom, hogy te vagy az igazi.-hajtotta le a fejét, és összeszorította a szemeit.-Persze, megértem ha szakítasz. Viszlát.-lépett ki az ajtómon.
 Nem mentem utána. Nem szakítottam vele. De ő most azt hiszi. Úristen. Milyen élete lehetett??  Még az enyémnél is rosszabb, mert ő nemcsak nem volt menő, de még piszkálták is. Sulit is váltott. Az ágyamra huppantam. Basszus. Már bocsánat. De most akkor szakítottunk? Nem, az nem lehet. Csak ő azt hiszi. Jajj ne. Én nem hibáztatom a származása miatt. Még aranyos is. 
-Lola!-rontott be az ajtómon Louis.-Nem tudom mit csináltál Zayn-el. De a bezárkózott a vendégszobába, és sír. Még sosem láttam sírni.-hitetlenkedett.-Nem nyitja ki az ajtót.
-Te tudtál a származásáról?-kérdeztem.-Az igaziról.
-Csak arról amit mondott.-felelte egyszerűen.
-Jó, hát ne az. Ő muzulmán.-mondtam ki.
-Mi?-kerekedtek el a szemei.-De mért nem mondta.
-Mert az előző két sulijába, igen sulit váltott, piszkálták miatta. És azt hitte itt is fogják.-mondtam el röviden a történetet.-És most azt hitte én szakítok vele emiatt, meg sem várva a válaszomat kiment.
-Szakítottál vele?
-Nem! Éppen ez az! Csak ő hiszi ezt. Figyelj megmutatom hogy történt.-Játszottam el neki, mintha én lennék Zayn.
-Akkor menj és mond el neki!-sürgetett. 
Mindenki a vendégszoba ajtajánál tömörült. Próbálták kihozni Zayn-t.
-Megpróbálom.-mondtam.-Menjetek.
Egy emberként adták fel, és sétáltak el.
Először halkan kopogtam.
-Nem érdekel!-adta a választ.
-Zayn.-kezdtem bele. Egy mély  levegővétel után folytattam.-Gyere ki. Lola vagyok!
-Tudom. És nem megyek.
-Jó. Te akartad.-mondtam.
Mivel már elég régóta lakok itt, ezért ismertem minden járatot. A szobámból kimásztam a tetőre, és onnan bemásztam a nyitott vendégszoba ablakán.
-Jajj, menj már el.-mondta Zayn, mikor meglátott.
-Zayn. Én nem akarok veled szakítani!-ültem le mellé.-A származásod miatt SENKINEK nincs joga máshogy bánni veled...
-De mégis megtették.-vágott közbe.
-Figyelj.-néztem a szemébe.-Én szeretlek. És ezen semmi nem változtathat. Semmi.
-De, nem zavar?-csillogott a szeme a reménységtől.
-Nem.-ingattam a fejem.
Zayn abbahagyta a sírást, és megölelt. Olyan meleg volt a felsőteste. Olyan aranyos. Olyan, olyan..kimondhatatlanul szerelmes vagyok.Kicsit eltölt magától, hogy lássa az arcom, majd szenvedélyesen megcsókolt. 
-Szeretlek.-nyögte a csókunk közbe.
-Jobban.-túrtam bele  a hajába. 
Hatalmas csókcsatába kezdtünk. Több percig élveztem ahogyan csókol. 
-Megbeszéltétek már?-hallottunk egy hangot az ajtón kívülről.
-Meg.-távolodtunk el egymástól.
-Amúgy nem zavarok ugye?-kérdezte Louis. Á nem. Nem zavar. Dehogyis.
-Nem.-válaszolt Zayn, aki a piros szemét.
-Mosd meg.-utaltam a szemére.
-Csúnya vagyok?-állt fel, és engem is felhúzott.
-Oh, dehogyis. Sőt!-pusziltam szájon.
-Tudtom hogy sexy vagyok.-veregette meg a saját mellkasát, mintha büszke lenne magára. Nem csodálom.
-Ne légy túl büszke.-mondtam a lépcsőn lefele haladva.
-Ch...-forgatta a szemeit.
-Kibékült a szerelmes pár.-tapsoltak a fiúk. Mo nem értette, de mivel mindenki tapsolt, ezért ő is elkezdett.
-Még szerencse.-bólintottam. 
-Juj!! Üvegezzünk.-tapsikolt Mo.-Még sosem játszottam.
-Jujj!-utánozta őt Niall.-Jó üvegezzünk.-kapott a szája elé, mintha meghatódott volna. Ezen a fiúk hangosan felröhögtek, még szerencse hogy Mo nem értette.
Egy szőnyegen körbeültünk, és vártuk hogy Liam hozza a konyhából a flakont. Szerencsére volt üres, így nem tartott sokáig. Louis kezdett, és Mo-t szemezte ki magának az üveg.
-Na Mo. Felelsz, vagy mersz?-kérdezte Louis a szokásosat. Moll a "mersz"-et választotta, így mert. A feladata az volt, hogy puszilja szájon Harry-t. Harry nem ellenkezett. [Legalábbis én nem láttam rajta ellenkezést] Így mivel muszáj megcsinálnia, megcsinálta. Közben a fiúk minden szögből figyelték őket, nehogy ne csinálják meg. Hát igen, ezek a mai fiatalok... :)
Mo pörgetett. Az üveg Liam előtt fékezett. Elhangzott a jól ismert kérdés, azaz a: "felelsz vagy mersz?". Liam felelt. A kérdés egyszerű volt. Mindössze annyi, hogy hány barátnője volt eddig.
Válaszán mindenki meglepődött. 5. 
-Öt?-szólalt meg Niall.-Basszus. Nekem csak egy.-nézett körbe, jelezve hogy mi is mondjunk valamit.
-Kettő.-adta a választ Harry.
-Azt hiszem egy.-gondolkozott el Louis is.-Válogatós vagyok.-mondta mire felröhögtünk.
-Lola az első.-nézett rám Zayn.-Mo, neked hány barátod volt?
-Még az általánosban volt, egy barátom.-gondolkodott el.-Lola?
-Zayn az első.-pislogtam nagyokat. Liam-nek öt barátnője volt eddig? Mondjuk helyes fiú, hát nem válogat...
-Inkább pörgetek mielőtt a szerelmi életetekről kezdtek dumálni.-sóhajtott Liam. Beleegyeztünk, és figyeltük ahogyan az üveg pörög, majd egyre csak lassít a szőnyegen. Én voltam a szerencsés nyertes.
-Na Lola.-kezdte Liam-Felelsz vagy mersz?-kérdezte.
-Felelek-mondtam. Liam feje egy perverz mosolyt villantott.
-Költői leszek-kezdte.-Mivel még nem volt barátod, Zayn az első. Szűz vagy még?-kérdezte.
-Nem élek azzal a lehetőséggel hogy erre választ adjak.-fejeztem ki magam.
-Muszáj.-mondta Zayn.Csak nyelvet öltöttem, és sóhajtottam egyet.
-Igen. Az vagyok.-mondtam ki. A fiúk [Igen,még Mo is, pedig ő tudta.] elkerekedett szemekkel néztek.-Mivan? 
-Ne mond már, hogy még nem csináltad.-kezdte a  szekálást Niall.
-Zayn-nek is én vagyok az első. Honnan tudjátok hogy ő csinálta-e már?-ellenkeztem.
-Szívem, vannak egy éjszakás  kalandok.-simogatta meg a combom Zayn.
Válaszképpen csak megforgattam a szemeim.
-Inkább kiszállok, mielőtt még több olyan dolog is kiderül amit nem akarok.-tettem fel a kezem.
-Most nem lehetsz ilyen!-kiabálta tele szájjal, [az elején hozott magának, egy kis popcorn-t] Niall.
-Dehogynem.-csusszantam hátrébb, így kilépve a körből.
-Told vissza magad.-dobott meg popcorn-al Harry.
-Nem nem,játszatok csak.-mondtam, és maradtam az eddigi helyemen. 
-Lola, gyere már. Most úgyis olyanok vagyunk mint egy család. Nem kell szégyenled.-húzott vissza Zayn.-Játsszál már.
-Jó, ide ülök de nem játszom.-engedtem magamon, és közelebb ültem.
-Ha szeretsz játszol.-zsarolt tovább Zayn.
-A zsarolós mindenedet.-löktem kicsit a vállán.
-Jó, ezek szerint nem szeretsz.-fordította el a fejét, és haragot szimulált. De rosszul csinálja.. :)
-Jó, akkor játszom.-forgattam a szemeim, és visszaszálltam a játékba.
-Jujj, de jó!-tapsikolt Mo. 
Mivel én jöttem, pörgettem. Az üveg Louis-t vette célba. 
-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem unottan.
-Most felelek.-adta a választ rögön miután befejeztem a mondatot.
-Oké. Mért szakítottál a legutolsó barátnőddel.-kérdeztem. Most jobbat nem tudok kitalálni..
-Mert ő akkor már csinálta, én meg nem. És ez őt zavarta.-adta meg a választ egyszerűen.
-Ú, hát ez fura.-mondtam.-Nem baj.-próbáltam felvidítani a társaságot.

-Pörgetek.-teret Louis. Tovább játszottunk. Ezek után az üveg nem nagyon talált el, szóval eléggé belemerültem a gondolataimba.
"-Mért ilyen ciki hogy szűz vagyok? Louis se csinálta egyből..."-jártak a gondolatok a fejemben. Nagyon elment az idő. 
Este kilenckor mentünk ágyba. A szokásos fürdés, fogmosás, késői nasi, megint fogmosás után már tényleg elcsendesült a lakás.

-Lola, ébren vagy?-suttogta Zayn.
-Igen.-adtam a halk, mégis a csendben jól halható válaszomat.
-Figyelj.-kezdte-Mikor akarod az elsőt?
-Ne kezd már el te is.-fordultam felé, így mindketten oldalon egymással szemben feküdtünk.
-Sajnálom, de én..-sóhajtott egyet-Én már akarom.
-Jó, erre nem tudok választ adni.-feleltem egyszerűen-Figyelj. Holnap.-tördeltem a mondatokat.
-Szeretlek.-lehelt egy csókot az ajkaimra.
-Jobban.-fordítottam hátat neki. Hátulról lassan átölelt. Így aludtunk el. 
************************************************************************************************************
2 komi után új rész;)
                                                                 XoxoLola;)