13.rész~

-Elment?-álltam fel. Hova ment? Mért ment el? Mivan? Annyi kérdésem lett volna, de csak magamba tudtam feltenni őket.
-Nyugi Lola.-nyugtatott Louis.-Családi nyaralás.
-És nekem ezt mért nem mondta?-ültem vissza, már kicsit nyugodtabban. 
-Nem csodálom hogy nem tudod hol a legjobb barátnőd.-jött ki Zayn az üres tányérral a kezében.-Szépen törődsz mindenkivel.
-Zayn fogd be!-álltam fel megint.
-És ha nem, akkor mi lesz?-mondta tök nyugodtan, és a konyha felé igyekezett.
Figyelmen kívül hagytam, és megint Louis.ék felé néztem. Már mindenki lejött, addig amíg én Zayn-el veszekedtem.
-Ja, emberek. Ő itt Emy.-mutattam az unoka tesóm felé, aki felállt és illedelmesen köszönt mindenkinek. 
-Tiszteletem.-tisztelgett Niall.
mindenki köszönt mindenkinek. (igen, a fiúk köszöntötték egymást is. kivéve Zayn, neki mostanság nincs kedve ilyenekhez).

Miközben a többiek ettek, én és Emy felmentünk a szobámba.
-Mért vagytok olyan rosszban Zayn-el?-kérdezte. Igen, tudtam hogy egyszer megkérdezi!
-Hát.. izé...-vakartam meg a tarkóm, nem akarom neki elmondani az igazat.-Még régen történt. Már nem emlékszem. De ez most mindegy! Veled mizujs?
-Semmi érdekes. Itt leszek még két hétig, anyukádnál.-válaszolta boldogan.
-Jujj, de jó!-örvendeztem-Nem akarsz inkább itt maradni?
-De jó lenne.-ölelt meg. Hát igen. Ez letudva :)

*A "szakítás", Zayn szemszöge*

Csak álltunk és néztük a távolodó Niall-t és Sara-t.  Lola súgott valamit Moll-nak, de szokásához hívően nem értette. Lola egy váratlan pillanatba, elindult utánuk. Kitépte Sara kezéből Niall-t és megfogta. Valamit beszéltek is, de nem nagyon lehetett érteni. Majd egymásra néztek. Lola bólintott, és megcsókolta Niall-t. MEGCSÓKOLTA. Csak álltam és bámultam. Szakíthatott volna egyszerűbben is...
Sara duzzogva elment, mi meg elindultunk felfelé. 
-Ez mi volt?-kérdezte Harry, mikor mellettük álltunk.
-Semmi.-rázta  a fejét Niall.
-Lentről nem úgy tűnt.-szólt közbe Louis is.
-Csak elkergettük. Mondtam Mo-nak, de nem értette meg mit akarok, így nekem kellett.-Mondta Lola. Aha, csak ez történt. 
-Tudod mit?-néztem mélyen a szemébe.-Járj csak a kis Niall-el, úgyis olyan jól mutattok egymás mellett.-mondtam, és elindultam felfele. Persze nem gondoltam komolyan. 
Valamit beszéltek, aztán Lola utánam futott.
-Kérlek várj!-érintette meg a vállam.
-Minek?-ráztam le magamról a kezét, és még csak hátra sem néztem.
-De, te nem érted!-lépkedett mellettem.
-Ja, nem értem.-bólintottam.-Nem értem mért csókoltad meg. És tudod mit? Nem is érdekel! 
-Elmagyarázhatom?-kérdezte, szemében reménységet láttam.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Csak hagyj békén!-Gyorsítottam a tempón.
-Zayn..!-szaladt utánam.
-HAGYJ BÉKÉN!-fordultam meg, és a szemébe néztem.-Ezt elbasztad!-mondtam, és tovább mentem.

*Emy-vel a szobában, Lola szemszöge*

-De jó lenne!-ölelt meg. Hát igen, ez letudva. :)

Tovább beszélgettünk, a suliról, pasikról. Zayn-ről még mindig nem mondtam neki el semmit.
Viszont bevallott valamit, amin nagyon meglepődtem. Tetszik neki Zayn.
-Ne!-kerekedett el a szemem.
-De!-mondta boldogan.-Olyan aranyos. és még esélyem is van nála.
-Ezt honnan veszed?-kérdeztem. Nem jöhet vele össze! Nem, nem nem és nem!!
-Reggel, amikor adott enni, mondtam neki hogy milyen kedves meg aranyos meg minden. És...-húzta az időt. Sürgetésképen a kezemmel kapkodtam.-És megcsókolt!
Tátott szájjal bámultam az unoka tesómat. Megcsókolta? Úristen. Persze, Zayn minden alkalmat  ki fog használni hogy engem féltékennyé tegyen.
-Nem örülsz neki?-kérdezte egy kis idő múlva csalódottan.
-De... Persze....-válaszoltam, és nyeltem egy nagyot.

Kopogtak. Isteni időzítés! Felpattantam, és kinyitottam az ajtót. Liam állt ott. Beengedtem, és mondtam nekik hogy mindjárt jövök.
Azonnal átfutottam Zayn szobájába, és idegesen bekopogtam. 
-Ki az?-kiabálta ki.
-Engedj be te barom!-kopogtam még egyszer.
Lassan kinyitotta az ajtót, és nekitámaszkodott.
-Á, szia Lola! Mi szél hozott?-kérdezte kaja mosollyal az arcán.
Belöktem a szobába és becsuktam az ajtót.
-Megőrültél?-kalimpáltam a levegőbe a kezemmel. [ideges voltam]
-Mi történt?-dőlt neki a falnak.
-Nem csókolhatod meg csak úgy!-tértem rá a lényegre.
-Ajjaj, valaki féltékeny.-vigyorgott tovább. 
-Figyelj.-ültem le az ágyra-Őszinte leszek.
-Nem az erősséged. De próbáljuk meg.-ült le az ágy másik végére.
-Én nem akartam veled szakítani. Igen, még mindig szeretlek.-hadartam-De most, nem keverheted bele Emy-t.
-Tudom.-bólintott.
-Tudod hogy nem akartam veled szakítani?-kerekedtek el a szemeim. Hát ez hülye..
-Nem arról beszéltem, hanem Emy-ről.-adta a választ.-A szakításról meg, lépj túl rajtam. Én is megtettem.
-Már nem is szeretsz?-kérdeztem lehajtott fejjel.
-Istenem.-nézett nevetve a plafonra-Nem, és örültem hogy szakítottál velem!
Nem szóltam semmit, gyorsan [nehogy előtte elsírjam magam!] kifutottam szobából.
A fürdő felé igyekeztem. Útközben belebotlottam Louis-ba.

-Mi a baj?-kérdezte amikor már látta hogy sírok.
-Za....-tördeltem a szavakat.-Zayn.
-Mi történt?-Fogta meg a csuklóm, és behúzott a fürdőbe. Bezárta az ajtót, és leültünk a kád szélére.
-Azt mondta már nem szeret.-borultam a nyakába, és megint kitört belőlem a sírás. Lassan simogatta  a hátam, és valamin gondolkozott.
-Nem szabadna elmondanom.-kezdett bele, egy kis idő után-De tudom hogy ez nem igaz. 
-De, ő ezt mondta.-mondtam.
-De nekünk, mást mondott.-tolt el magától, hogy a szemebe tudjon nézni.-Még szeret, hidd el!
************************************************************************************************************
Emberek, holnapig nem leszek itthon, szóval addig nem tudom írni az új rész! Ne haragudjatok:)
                                                                      XoxoLolaa;)