10.rész~

Köszönöm a visszajelzéseket!Jól estek. Na igen, akkor az "A" szavazat nyert:) :) Jó olvasást! <3 Ez most rövid rész lesz... Viszont az a kérésem, hogy a RENDSZERES olvasók komizzanak:)

-Eljött az idő.-nézett fel kajául a takaró alól.
-Szuper.-bólintottam.
Zayn lassan felém hajolt, és lágyan csókolni kezdett. Kezemmel arcát fogtam, és viszonyoztam a csókokat. 
-Biztosan akarod?-nyögte a csókunkba, szemét ki sem nyitotta.
-Igen.-túrtam a hajába.

Kicsit elszórakoztunk egymással, [azért annyira nem leszek részletes] mikor eljött az idő.
Mikor lekerült róla a bokszer kicsit megrémültem látván hatalmas termetét, de nem szabad kimutatnom. Mikor belém hatolt, egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Annyira sajnálom.- egy-egy puszival szedte  le az arcomról a könnycseppeket. Nem szóltam semmit, csak a hátát karmoltam.[Remélem nem fájt] Lassan kezdett el mozogni bennem. Minden egyes tolással elérte a g-pontomat.  És amikor  ezt meg is ette, újabb könnycseppek bukkantak elő. Hatalmas nyögések hagyták el számat, mire neki is.
-Most legszívesebben abbahagynám.-szólalt meg Zayn, amikor egyre több könny gördült le az arcomon-De akkor legközelebb rosszabb lesz.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem kell abbahagyni.-nyögtem ki azokat a szavakat amiket csak tudtam.
Egyre gyorsabban kezdett el mozgott bennem. A végére egészen megszoktam méretét, és kicsit még élveztem is. 
-Najó , kezdetnek elég.-szállt le rólam, és hanyatt feküdt. Mellkasára hajtottam a fejem, és vártam amíg lélegzetem visszatér a normális állapotba.
-Fáj a hátam.-suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra. 
-Sajnálom.-nézetem a körmeimre. Hát, lehet előtte le kellett volna vágnom. :)

*Reggel*

Mikor felkeltem, egy kis ideig azt hittem még mindenki alszik. De mikor ránéztem a mellettem lévő üres helyre, és láttam hogy üres, tudtam már mindenki a nappaliba van. Nem tudtam, hogy mára mi a program, de annyit tudtam hogy biztosan van valami, ha már mindenki fent van.
Kikászálódtam az ágyból, és felvettem egy kényelmes ruhát.

Majd lementem. A lépcsőn hallottam a nagy készülődést. Imádom hogy szólnak nekem is...
-Jó reggelt.-álltam meg a fal mellett.
Mindenki abbahagyta amit csinált, és felnéztek.
-Sziaaa!-kiáltották egyszerre.-Ma kirándulunk.-szintén kórusban
 -Szuper.-bólintottam.-Akkor felveszek egy rövid gatyát.-indultam vissza.
A szekrényemből hamar kiszedtem egy újabb ruha összeállítást.

"-Ez jó lesz"-mondtam magamban, és lefele indultam.
A lépcsőn megálltam, olyan helyen, ahol nem látnak, de én látom őket. Hallgatóztam. Nem tudom mért, csak időnként jólesik...
-Mik azok a karmolások a hátadon?-pislogott, Mo és Zayn-re nézett. Ezt akkor kérdezte mikor Zayn átvette a pólóját.
-A tegnap este nyomai.-nevetett Zayn.
-Wow.-csatlakozott a beszélgetésbe Liam is.-Mik lehettek ott...
Inkább gyorsan előbújtam, és nem hallgattam tovább.
-Kész vagyok!-jelentettem ki, és az ajtó felé igyekeztem.
-Édes, kicsi Lola.-jött utánam Louis, és a vállamnál fogva vissza rántott.-Hova igyekszel?
-Hát, ki.-értetlenkedtem, és közben az ajtó felé mutogattam.
-Nem kéne szendvicseket csomagolni, vagy hasonló?-karolt át a jobb kezével, és visszafele sétáltunk.
-Ja!-csettintettem.-Nektek ugye van már kajátok?
-Nincs.-felelték kórusban. 
Fú.... Hát akkor kezdődik a maratoni szendvics gyártás. Bementem a konyhába, és nekikezdtem. Elővettem mindent amit csak találtam. Paradicsom, paprika, sajt, szalámi, saláta, vaj, kenyér stb. Szóval mindent. 
Megkentem a kenyeret vajjal, és felpakoltam rá mindenből egy kicsit. Alufóliába egyenként csomagoltam őket. Közben a többiek ide-oda ugráltak. Mo, és Zayn nekem pakoltak össze egy táskába mindent mást. 

*A hegyen*

-Elfáradtam!!!!!!!-nyafogott Harry amikor még z út felét sem tettük meg. Még a hegyen felfele baktatunk. A terv egyszerű volt. Felmegyünk egy szép úton, ott leülünk eszünk iszunk, majd lejövünk egy másik szép úton. Na igen, de ez csak a terv volt...
A valóságban az volt, hogy tíz percenként álltunk meg valaki miatt. Igen, ez komoly. Más családok persze nem hét tiniből állnak. Ezek is csak mi vagyunk. Ja, és arról ne is beszélve, hogy az egész erdő tőlünk zengett. A fiúk általában, valami talált bogárral dobálóztak, Mo és én, mint lányok pedig védték a testüket a bogarak becsapódásától. Hát igen... Van ez így.
Hogy hol, azt nem tudom. De nálunk van. 
De, mindenkit valamivel ösztönöztünk hogy szedjék a lábukat. Zayn-nek az volt a baja, hogy szét jött a haja, és mondtuk neki, hogy fönt a csúcson kap zselét és tükröt. [Ha ilyen pasid van mint nekem, akkor ez a kettő dolog mindig legyen nálad!] Niall szokásához hívően éhes volt, de ő is csak a csúcson kaphatott enni. Liam-nek mondtam hogyha nem siet, hozzávágok pár kanalat. Jó, igen. Normálisak vagyunk... Louis és Harry nehéz esetek voltak. Nekik az elején nem tudtam kitalálni semmit, így mindig lemaradtak. Zayn súgott nekem hogy Louis-t a galambokkal fenyegessem. És bevált? Be :)
Ha lemaradt, csak felkiáltottam hogy "galamb mögötted" és már futott is. Harry viszont nehéz volt. Nehezebb mint Louis, és a többiek. Mindenki a célja eléréséért futott fel a hegyre. Mo igazából csak futott. :)
-Jajj, Harry. Siess már!-maradtam le, és bevártam, majd mikor mellém ért vele együtt sétáltam felfelé.
-Fáradt vagyok!-mondta fel sem nézve a földről.
-Fent pihenhetsz!-ajánlottam fel neki. De zsarolós vagyok... :)
-Engem nem tudsz megzsarolni ennyivel.-nézett fel, és édesen rám mosolygott.
-Akkor  mivel tudnálak?-nézetem rá, hátha valamit mond. De csak elröhögte magát és a földet pásztázta.-Harold! Mondj már valamit!
-Semmivel nem tudsz zsarolni.-szólalt meg, és ismét rám nézett.
-Valóban?-jutott eszembe (VÉGRE!) egy remek ötlet.- Ha felmész, szerzek neked barátnőt.
-Fent találkozunk!-futott előre. Nevetve néztem ahogyan próbálja felhozni ezt a nagy lemaradást. És ekkor eszembe jutott ez, hogy nekem is futni kéne...
Mondjuk van ennél fontosabb is. Hogyan szerzek neki barátnőt? Jaj.
-Harry!-ordítottam utána. Fékezett, és vissza nézett.-Nem tudok neked barátnőt szerezni!
-Tudom!-nyújtotta ki a nyelvét. Furcsállva nézetem rá.-De most kedvem van futni.-rántott vállat, és előre igyekezett. 
"-Oké"-gondoltam magamba. Eléggé lemaradtam. Mivel semmi kedvem nem volt utánuk futni, lassan ballagtam és zenét hallgattam fülesen. Annyira belemerültem a zenébe, hogy becsuktam a szemem, így nem láttam semmit. 

Egyszer éreztem valamit, így kinyitottam a szemem. Egy kislány, olyan 10-11 év körüli előttem feküdt a földön. Szegényt fellöktem.

 -Jajj sajnálom.-vettem ki a fülest a fülemből és kinyújtottam a kezem hogy segítsek felállni.
-Jobban is vigyázhatnál!!-állt föl magától, rá sem hederítve a segítségemre.
-Hol vannak a szüleid?-engedtem el a fülem mellett az előbbi kijelentését.
-Honnan tudjam?-rántott vállat, és elindult felfele. Sietve utána indultam.
-Hogy, hogy nem tudod?-értem mellé.
-Gondolom otthon vannak.-rántott vállat. Hű, de kedves...
*********************************************************************************
                                                                           XoxoLola;)