1.rész.~

-Elmentem!-kiáltottam fel anyunak, és elindultam a suliba. A tanév utolsó, hete.  Péntek.Csendben ballagtam a suli felé. Lágy szellő, a nap gyéren süt. Isteni idő volt. Kikanyarodtam az utcából, mikor valaki utánam kiáltott. Megfordultam, és valahol mélyen reméltem, hogy Zayn az. És hogy idejön, megölel és együtt indulunk el a suliba. De Louis szaladt felém.

-Szia.-köszöntem kedvesen, ám csalódottan. Ne értsetek félre, örülök neki. Csak másnak Neki, jobban örültem volna. 

-Szia.-ölelt meg.-Remélem nem baj hogy jöttem.-megráztam a fejem. Az utat végigbeszélgettük.   Mikor odaértünk, az osztálytársaink nagy rész a suli előtt, kint a kapunál beszélgettek. Mo persze egyből a odajött hozzánk.

-Szia Lola. képzeld ma megyünk állatkertbe. Akarsz jönni?-ugrált előttem.

-Kivel mész?-kérdeztem. ha Zayn-ékkel meg, akkor biztosan nem megyek.

-Anyukámmal.-ugrált még mindig. 

-Ne ugrálj már.-röhögtem.- Megyek, persze.

-Jujj de jó!-folytatta az ugrálást.-Gyere, felhívom anyum.-ragadta meg a kezem, és behúzott a lánymosdóba. Gyorsan tárcsázta  a számot.

-Anyu... Igen... Lola is.... Igen... Oké... Szia...-halottam a részleteket. majd letettem.-Jöhetsz!-ugrált.

A teremben csak  az öt "menő" gyerek nem volt benn. Zora a padján ülve beszélgetett Col-lal. Mindenkinek köszöntem, majd a helyemen ülve nyomkodtam a telefonom. Mo elkérte Roli-tól a matekházit. Ő egész szünetben azt másolta. A jelzőcsengőnél, bejött a "balhés ötös".
-Lola, mi a baj?-guggolt la a padom elé Louis. A többiek persze továbbmentek és körbeülték Zayn asztalát. A padról felemeltem  a fejem, és a szemébe nézve, már tudta mi a bajom.
-Lola, nem mondom hogy szeret téged. De addig biztos nem fog, amíg így magad alatt  vagy.-suttogott nehogy meghallják.-Legyél erős.-simította végig a karom és hátrasétált a többiekhez.
igaza van. Ha így magamba roskadok, akkor nem is fog észrevenni.
-Haver ti jártok?-hallottam Zayn hangját. Tudtam hogy Louis-ról meg rólam beszélt, mégsem fordultam hátra. Inkább úgy tettem mintha meg sem hallottam volna. De azért hallgatóztam.
-Nem. Csak barátok vagyunk.-mondta Louis.
-Hogy is hívják?-gondolkozott el Zayn.
-Egy éve egy osztályba jársz vele.-szólt közbe Harry.- Amúgy Lolának.-mondta kicsit halkabban.
Mo látta hogy nem vagyok most túl jól, ezért odajött hogy felvidítson. Az állatkertőr áradozott. Én mosolyogva hallgattam. Mikor csengettek, Mrs. Dou becsapta az ajtót.   Kezdődött a suli. Éljen.

Suli után Egyből Mo-ékhoz mentem. Mo anyukája már felhívta az enyémet, aki elengedett. Kocsival mentünk. Hamar ott voltunk, bár Mo miatt egy állatnál vagy húsz percet álltunk, egészen addig ő elemezte hogy milyen cuki. Miután minden állat minden részéről megtudtuk hogy cuki. És a kecskesimogatóból is sikerült szabadultunk fél óra után, végre kiértünk.
-Jajj, olyan kevés idő volt.-nyafogott Mo.
-Mo, kicsim. öt órát voltunk bent.-mondta Sara [Mo anyukája.]

A házunknál tettek ki. Mikor bementem, meglepő módon, senki nem volt otthon. Anyuék dolgoztak. Letusoltam és lefeküdtem aludni.

*Reggel*

Reggel mikor felkeltem, anyuékat sehol sem találtam. Egy cetlit találtam a hűtőn.
    Kicsim!
Apáddal elutazunk egy hétre. Hagytam neked pénz a szekrényben, és főztem sok kaját!
                                                                                 Puszi: Anyu és apu! xx

Remek...Persze lépjenek csak le..Persze. Na mindegy..
Felmentem és felöltöztem. A régi szokásos, normális egyszerű, ruhák helyett, Louis hatására. egy kivágottabb pólót, és a szokásos hosszú gatya helyett egy rövidet vettem fel.

 A tévé előtt fogyasztottam el a nagy tál müzlimet. Aztán megkívántam az almát. A tálat elmostam és elpakoltam. A gyümölcsös kosár felé vettem az irányt. A tálban csak egy fonnyadt   alma volt. Semmi kedvem nem volt azt megenni. Előszedtem egy kis pénzt, és elindultam. A boltban gyorsa összeszedtem pár almát, kifizettem és elindultam. Az idő igenis szép volt. A nap szépen sütött, meleg volt az idő. Kicsit elgondolkoztam mikor nekimentem valakinek.
-Jajj, bocsánat.-rá sem néztem csak a kiszakadt zacskóból kigurult almák után kaptam. Leguggol mellé, és segített visszapakolni az almákat egy másik szatyorba. Ránéztem és a szívem hevesen kezdett el dobogni. Majd kiugrott a bordáim közül. Ő csak az almákat nézte és szedte össze.
-Beszélnünk kellene.-állt fel amikor már egy alma sem hevert a földön.-Átmehetek egy kicsit?-nem tudtam megszólalni. Csak bólintottam. Nem tudtam, hogy mit akar beszélni velem, vagy is hogy miről. Lassan ballagtunk el a házig. Nem is szóltunk egymáshoz. Hiszen közös témánk sincs. Zayn a telefonját nyomkodta, és meg az egyik kezemből a máikba tettem át a szatyrot, mert már vágta az ujjaim.
-Ne szenvedj már.-tette el a telefonját, és nyúlt a szatyorért.-Add ide.
-Nem kell.-húztam vissza.
-Vagy ideadod, vagy nem megyek át.-fenyegetett.
-Nem én kértem hogy gyere.-vágtam vissza. Elröhögte magát, majd kiszedte a kezemből a szatyrot.

Bent a házba, Zayn kényelembe helyezte magát. Lazán leült a kanapéra. Bent a konyhába lepakoltam mindent és leültem vele szemben.
-Elkezded még ma?-szakítottam meg a csendet, mikor már vagy két perce egymást néztük.
-Ja.-biccentett.-Tudom hogy tetszem.-húzta félmosolyra  a száját. Éreztem hogy elpirulok.
-Nem is.-ráztam meg a fejem.
-Már két éve, azóta mióta ide költöztünk.-nosztalgiázott. A zsebéből elővett egy gyűrött papírt.-Ma mikor megláttam az új szomszédokat, a szívem összeszorult. Megláttam a nagy Őt. Haja feketés volt a napsütésben. Szeme nagy barna.-olvasta fel.
-Ez ugye nem a...-kerekedett ki a szemem.
-A kidobott naplód rólam szóló lapja.-folytatta a mondatot., és csak mosolyogni tudott.Majd folytatta az olvasást.-teste, mint egy istené. Amikor a dobozokat kellett bevinni a házba, izmai megfeszültek, ujjatlan pólója egy értékes pillantásra való teret sem takart el.-vigyorgott.
-Add ide.-téptem ki a kezéből.-Honnan van?
-Az egész napló kiesett a kukából, ez volt a legérdekesebb lap.-mutatott a kezemben lévő lapra.
-Paraszt vagy.-gyűrtem össze a lapot.
-Nem mutattam meg senkinek.-kacsintott.-De megható volt. Zavarba hoztalak?
-Kevés vagy te ahhoz.-próbáltam nem elpirulni.
-Ja, ezt bizonyítja a napló is.-állt fel, és menni akart. Az ajtóig kikísértem. Ott megfordult, egy gyors puszit nyomott az arcomra, és elment. Becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Nem tudom hogy örülnöm kéne annak hogy megtudta, vagy legyek szomorú.

*Trr-Trr*

-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Lola. Átmehetek egy picit?-szólt bele Louis.
-Igen. Az most jó lenne.-örvendeztem.
-Jó, Pillanat és ott vagyok-tette le a telefont. Gyorsan  összepakoltam. Mármint csak szerettem volna. Semmi kupi nem volt. Viszont Lou hamarabb ideért mint gondoltam. Kopogott az ajtón, én meg odarohantam és kinyitottam. Louis szó  nélkül bejött, és leült a kanapéra. Leültem mellé. Megfogta a combom és a szemebe nézett.
-Nem tudom hogy hogyan kéne elmondanom.-hajtotta le a fejét.-Zayn megtalálta...
-A naplómat.-vágtam közbe.-Tudom.
-Honnan?-ráncolta össze a szemöldökét.
-Nemrég ment el.-mondtam.-Jujj, képzeld. Kaptam Puszit!-öleltem meg.
-Csodálatos.-ölelt vissza.-Azt mondta szeretne kicsit jobban megismerni.-mondta kicsit halkabban.
Eltoltam magamtól. Szemeim örömtelien kikerekedtek. Szám mosolyra húzódott, és a szívem zakatolt. A gyomromban hatalmas zavart éreztem. Meg akar ismerni. ENGEM.  Hűű!
-Té Tényleg?-dadogtam. Nem tudtam mást mondani. Ezt is alig. Louis lassan bólintott. A nyakába borultam, és annyira örültem, hogy szegényt majdnem megfojtottam.
-Ja, ma itt alszik-jutott eszébe.
-Hogy mi?-engedtem el.
-Nyugalom. Csak beszélgetni szeretne veled. Mint egy barát.-nyugtatott.
-Louis! Félek.-sütöttem le a szemem.
-Mitől?
-Ettől az egésztől. Hogy ma estére idejön, és és hogy lejáratom magam. És akkor elrontom ezt a kis esélyemet is, amire két éven keresztül vártam. És akkor elmondja, mindenkinek és akkor mindenki rajtam fog röhögni. És...-soroltam a problémáimat, amikor Louis félbeszakított.
-Shh..-csitított.-Nem lesz semmi baj. Csak add magadat, hiszen arra kíváncsi.-csöngettek. Szívem erősen dobogott. Lou biztatót megszorította a combom. Felálltam, és lassú léptekkel indultam el. Az ajtóhoz éve vettem egy nagy levegőt, és kinyitottam.
-Szia, Lola.-villogtatott egy olyan édes mosolyt, hogy azt hittem mentem elájulok.
-Szi Szia-köszöntem.
-Gondolom, már tudod, mért jöttem.
-Igen.-engedtem be. Zayn kezet fogott Louis-al aki már el is ment.
-Na, Lola. Most kérdezek valami nagyon fontosat.-kezdte.
-I Igen?-dadogtam. Nem tudtam meddig fog ez így menni. Hogy mikor ő a szemembe néz, én elveszek benne és dadogok.
-Ne csináld már!-röhögött.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Ezt a dadogást. Fejezd be.-röhögött.
-Mit is akartál kérdezni?-tereltem a témát a dadogásról.
-Csak azt hogy.....-csuklott el a hangja.
**************
Nyomjatok egy komit, ha tetszik:)
                                                                 XoxoLolaa