3.rész~

-LOLA!-kiáltott rám.-Te csókolóztál Zayn-el?-kérdezte...
Meglepődve néztem anyut, ahogyan el vörösül a feje. Louis ugyan így nézett rá, pedig nem is neki ordította le  a fejét.
-Nem, dehogy.-Ráztam  a fejem. Ilyenekbe, szabad füllenteni! Azt hiszem...
-Nora hallotta amikor Louis-nak mondod.  Amúgy szia Louis!.-intett anyu. Szóval Nora. Gondolhattam volna. Kétségbeesetten néztem Louis felé, aki rám pillantott.
-Nekem ilyet nem mondott, Szerintem Nora valamit félreértett.-mentett ki Lou.
-Nora, Igaz ez?-fordult anyu, Nora felé aki az ajtóban várakozott.
-Hát, Ő...-gondolkodott el.
-Nora, csak akkor gyere árulkodni amikor már biztosban vagy.-mondta anyu, és kiment a szobából, vissza  a konyhába. 
-Hallottam amit hallottam, még nem úsztad meg!-suttogta alig hallhatóan Nora, majd becsapta az ajtót. 
Louis ágra nyílt szemekkel, fordult felém. Én ugyan ilyen pillantásokat sugároztam felé. Csak néztük agymást. A pillantásokat,a telefonom rezgése szakította félbe.


-Halló?-szóltam bele.
-Lola, Zora apukája vagyok Bo. Gyorsan át kell jönnöd, csak te tudsz Zorán segíteni.-hallottam a vonal túlsó végéről egy rémült hangot.
-Persze, mindjárt ott vagyok!-nyomtam ki. Gyorsan elhadartam Louis-nak hogy mi a helyzet. Aggódva felállt, és lerohantunk. Ott Anyunak is elregéltem a helyzetet, és elkéredzkedtem. Persze hogy elengedett. Louis is jött velem, mivel nem tudtuk mi van. Zoráék két utcával lejjebb laknak. Mint az őrültek úgy futottunk odáig. Zihálva dörömböltem az ajtón. Bo két másodperc múlva ki is nyitotta és beengedett. Mindent elmondott, Zo a szobájába zárkózott és tegnap óta nem hajlandó kijönni. Lou lent maradt Bo-vel, én meg megint csak rohanva mentem fel Zorához.  Halkan kopogtam.

-Nem érdekel senki!-válaszolt. 
-Lola vagyok.-próbálkoztam. Zo felismerte a hangom, és halkan kinyitotta az ajtót. Sürgetően behúzott a szobába. Kezén láttam valami furcsát, de gyors volt így nem láttam.
-Mi történt?-kérdeztem félve valami választól.
-Apu talált magának, egy barátnőt, és el akar költözni.-nyögte ki keservesen. A földet néztem, és próbáltam valami jót mondani, de ez nehéz volt. Anyja nemrég halt meg, így nehéz lesz neki egy új anyuka. Most ilyenkor mit mondjak? Jujj.
-Hát,ő. izé...-vakartam meg a tarkóm.
-Nem kell mondanod semmit.-vágott közbe. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Muszáj menned?-kérdeztem, hátha maradhatna.
-Igen.-bólintott, csalódottan.
-Sajnálom.-suttogtam, és megöleltem. 
-Nem kell.-ingatta a fejét.- csak le kell szednem a posztereim, é azokba  a dobozokba mindent bele kell pakolni.-mutatott egy halom kartondobozra a szoba másik végén.
-Segítsek? Itt van Louis is, biztosan segít szívesen.-ajánlottam fel.
-Tényleg?-csillogott a könnyes szeme. 
-Persze. Hívom.-mentem ki a szobából. a lépcső tetejéről megkértem Louis-t hogy jöjjön segítsen, persze egyből belement. Fent Zo zenével fogadott minket.
-Ez komoly?-rémült meg Lou mikor meghallotta a zenét. Avril Lavigne-től a Girlfriend ment.
-Ez nagyon de nagyon szeretem.-pislogott Zora.
-Akkor most váltok.-lépett Lou a géphez. A You tube-n kezdett el gyorsan pötyögni. Majd nem sokkal később elindult a zene.
http://www.youtube.com/watch?v=1mjlM_RnsVE
Zorával egymásra néztünk, és megvont vállal bólintottunk. Majd kezdődött a pakolás. Zora a posztereit szedegette, és mappába tette őket, nehogy elszakadjanak. Louis vállalta polcokról lepakolást. Nekem meg a ruhák maradtak. Zorának irtó sok ruhája van. Persze a felét a hirtelen stílusváltás miatt nem hordja. De azért azokat is be kellett pakolni.  
-És amúgy hova költöztök?-kérdeztem a szám végén.-Angliában maradtok ugye?
-Nem Lola, valószínüleg Kínába költöznek.-röhögött Louis.
-Persze maradunk, csak a másik végén.-mondta szomorúan.
-Majd megyünk látogatni oké?-mondta Louis. Zo hevesen bólogatott, és látszott neki hogy jólesik ezt egy "menő"-től hallani.  Lou odament a géphez és mivel a DJ szerepében érezte magát, nyomatta a számokat. Zora mikor készen volt, a posztereivel, a mappákat a dobozokba helyezte, és segített Lou-nak Buborékos fóliával befedni a törékeny anyagokat. Így megnézve nekem volt a legkönnyebb dolgom. A ruhákat csak összehajtva be kellett pakolnom egy dobozba. A ruhák végül kettő dobozba fértek el. Ragasztó szalaggal leragasztottam, úgy hogy ne tudjanak kinyílni. Zo-ék is ekkor lettek kész. 
-Hú! Köszi, ezt egyedül nehéz lett volna.-huppant le az ágyára Zora.
-Nincs mit.-mosolyogtunk rá kedvesen.
-Mi folyik itt bent?-nyitott be Bo.
-Összepakoltunk.-mosolygott nagyokat Zo.
-Elismerésem.-bólintott.
-Nekünk viszont most mennünk kell.-szóltam közbe. Zora lekísért egészen a kapuig. Ott még egyszer megköszönte  a segítséget. 
Lassú léptekkel indultunk vissza. Lou a telefonján pötyögött, amikor megcsörrent.
-Halló?-szólt bele.-Szia.. Sétálunk... Lolával.... Aha.....Igen...-hallottam tördelve a beszélgetést.  És letette a telefont.
-Van kedved átjönni Harry-ékhez? Zayn is ott lesz.-kérdezte kacsintva.
-Haha.-mondtam mikor leesett mire céloz.-Ma inkább nem.
-Biztos?
-Teljesen.-közben odaértünk a kapunk elé. Megöleltük egymást, és elbúcsúztunk.

*Este*
A szobámban voltam, és web kameráztam Mo-val. Megtudtam hogy ő volt Harry-éknél. 
-És mi volt?-kíváncsiskodtam, hátha rólam is esett szó.
-Ne mond hogy elmondtam-suttogott.
-Nem kell suttogni, senki nem hallja.-vágtam közbe.
-Ja igaz.-nevetett Mo.-De tényleg ne mond senkinek! 
-Jó jó! Mond már.-sürgettem.
-Éppen rólad volt szó, és Zayn azt mondta nagyon bír.-mosolygott.
-Úristen, tényleg?-lepődtem meg. 
-Aha. És ma még LEHET át megy. De lepődj meg, nem tudhatja hogy elmondtam.-mesélte a fejleményeket. A "lehet" szót kellőképpen megnyomta. Éppen ekkor csengettek.
-Mo! Csengettek. Most mennem kell. Szia-nyomtam ki a kamerát. 

Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Meglepődtem. De tényleg. 
-Te mi a fenét csinálsz?-akadtam ki.
-Unatkozok.-flegmáskodott.
-Nora! Ne játssz a csengővel!-csaptam be az ajtót. Nora tiszta hülye. Kiáll az ajtóba, és  csengőt nyomogatja. Már a nappaliba voltam mikor megint csengettek. Ezt a csajt megölöm. Dühöngve mentem vissza az ajtóhoz és kinyitottam.
-Ha még egyszer megnyomod azt a kibaszott csengőt...-akadtam el. Már nem Nora volt ott.
-Sajnálom!-tette fel a kezeit.
-Ja, bocsi. Azt hittem Nora van ott. Gyere be.-engettem be. Felmentünk a szobámba és beszélgettünk.

-Kár hogy ma nem jöttél.-mondta Niall.
-Nem nagyon volt kedvem.-mondtam igazat, és kinyitottam az ajtót, mert kopogtak.
-Mivan?-forgattam a szemeim. 
-Ma este bulizni megyek, szeretnék egy ruhát kérni.-mosolygott Nora és meglátta Niall-t.-Ő ki?
-Semmi közöd, és nem adok!-csuktam volna be az ajtót, de  a kezével megfogta.
-Addig kopogok amíg nem adsz ruhát.-kezdett a nyitott ajtón kopogni. Nem volt választásom, ezért be engettem. Leült Niall mellé, és együtt nézték ahogyan a szekrényemben kutakodok.
-Ezt megkapod.-adtam oda neki az összeválogatott ruhákat.

 -Remélem megfelel.-mondtam gúnyosan
- Hát mit is vártam - kuncogott.
- Mi a baj ezzel?
- Te komolyan ilyenekbe jársz bulizni? - nézett lenézően.
- Igen mert?
- Ez aztán sexys - vihogott.
- Most azért mert nem pakolom ki mindenem igenis az.
- Mert egy 16 éves kislánynak sok mindene van amit ki tud rakni - szólt közbe Niall.
- Nem ilyenekbe szoktam járni - emelte fel a fejét.
- Egészségedre - nevettünk mindketten.
- Jó a felső nem kell csak a többi - dobta le az említett ruha darabot az ágyamra majd elment.
-Úgy utálom.-néztem utána, és leültem az ágyra.
-Elhiszem.-bólogatott megértően Niall
-Nem, nem tudod milyen érzés egy ilyennel napokat eltölteni.-ingattam a fejem, és szaggatottan sóhajtottam.
-Jó, akkor nem tudom.-nevetett. 
-Ma, milyen volt Harry-éknél?-tértem át egy másik témára.
-Semmi különös. Vagyis.-gondolkodott el.-Semmi.
-Vagyis mi?-kérdeztem vissza.
-Semmi. Semmi.-nevetett.
-Ez nem ér! Nem mondasz semmit. De azért azt tudatod velem, hogy van valami.-vágtam hozzá egy párnát.
-Van ez így.-kacsintott.
-Oké.-forgattam a szemeim. Niall visszadobott egy párnát.
-Nem vagy éhes?-néztem rá.  
-De.-mosolygott.

-Gondoltam.-röhögtem el magam, és lementünk enni.

-Csak ülj le.-mutattam egy székre. Niall engedelmeskedett, és kihúzott háttal leült. Én bementem a konyhába, és valami gyors kaját dobtam össze.

-Tessék.-tettem le elé.
-Köszi.-pislogott.-Valamit mondanom kell.-váltott komolyra.
-Csak tessék.-haraptam bele a szendvicsbe.
-Jogod van tudni.-bólintott.
-Akkor, jogod van elmondani.-nyeltem le a falatot.
-Na, szóval az van, hogy....
                                              ************************************************
                                                              XoxoLola:)