5.rész~

Imádlak titeket!:$ Köszönöm a visszajelzéseket!:)

Furcsállva felmentem a szobámba, ledűltem az ágyra, és úgy ahogy voltam elaludtam. 


*Reggel*
Reggel, a szokásos frissesség helyett, álmosan keltem. Dél van. És álmos vagyok. Szeretem az életem.. Tényleg.
Felöltöztem, és lementem reggelizni. Az vidított fel, hogy Nora, már nincs itt. Éljen. A szokásos salátám helyett, egy szelet sütit vettem elő. Csokis süti. Nyami. Leültem az asztalhoz, és apu tegnapi újságját olvasgattam. 
-Szia kicsim.-jött ki apu  a szobából. A  hűtőben kutakodott.
-Szia.-nyeltem le egy falatot. Apu becsukta  a hűtőt, és mérgesen méregetett.
-Az véletlenül, nem az én sütim?-nézett a sütire, majd rám. És így tovább.
-Könnyen meglehet.-mosolyogtam, és remélem a szemeivel nem tud ölni. 
-Mond csak, te kivel feküdtél le?-kérdezte. Az újabb falatot a meglepődéstől, félrenyeltem. Hatalmas kikerekedett szemekkel néztem rám.
-Senkivel?!-mondtam felháborodottan.-Ez most hogy jön ide?
-Hirtelen étrendváltozás.-vont vállat, és egy tál salátával megindult az asztal felé.
Mikor leült, ahelyett hogy belekezdett volna a salátába, kicserélte a táljainkat. a sütis villát kivette a kezemből, és belenyomta a salátásat.
-Az éppen ettem.-mutattam a csokis sütire, aminek még több mint a fele megvolt.
-Majd folytatom helyetted.-mosolygott. Két perc sem kellett neki, és felfalta a sütit. Én meg vagy fél óráig ettem a salátát, közben  az újságot olvastam. Az olvasás, nem fogott meg. Inkább a tegnap estén gondolkodtam. "Lehet csak álmodtam. Még nem tudom. Nem történhetett meg. Csak álom volt."-ilyen, és ég ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. 
-Apu, ma tényleg bólingozni megyünk?-kérdeztem, hátha nem álom volt.
-Meglepetésnek szántuk, de igen. Zayn családjával.-lapozott egyet a mai újságban.
Csak bólintottam egyet, és visszavittem a tálat a mosogatóba. 
Felrohantam a szobámba, és felhívtam  Mo-t. Muszáj beszélnem valakivel, aki tudhat róla. 
Pár perc múlva csöngettek is. Ajtót nyitottam, és felhúztam a szobámba. 

-El nem hiszed mi volt este.-ültem le az ágyra. Mo is így tett.
-Mond!-sürgetett a kezével csapkodva.
-Ugye tegnap este randiztam Zayn-el.-kezdtem el.- Vacsi után felvitt a London-Eye-re. Gyönyörű volt. A tetején megállt. Az egész. A korlátot fogva nézelődtem, Zayn meg hátul átölelt. És azt mondta szeret, majd megcsókolt.-tömörítettem le az egészet, kisebb mondatokba. 
-Jujj!-ugrándozott Moll.-Akkor most már jártok ugye? Vagy nem?
-Szerintem igen, de nem biztos.-vontam a vállam.
-Kérdezd meg!-nyitotta kapcsolta be a gépem, utalva arra hogy Facebook-on.
-Dehogy, és ha megint nemet mond?-kifogásoltam az ötleteit.
-De hát, azt mondta szeret.-pislogott, és betöltötte a Facebook-ot.
-Ezért valószínű hogy járunk.-értetlenkedtem. 
-De ha mégse, akkor olyan nagyon ciki lesz, ha megakarod fogni a kezét, de nem jártok. Vagy hasonló.-Mondta. és ezzel rá is vett, hogy bejelentkezzek. Az aszatlom köré ültünk, és vártuk hogy betöltődjön a Fb. Fent volt. Fent volt, persze csak telóról, de fent volt. Úristen, fent volt. Jajj. Ráírtam.
Én:Szia :)
Zayn: Helló:D
Én: Figyelj, akkor most mi járunk?
Zayn: Nem xD
Én: Ja, jó.
Zayn: Figyelj, MÉG, nem.   
Én: Oké.  Ma attól még jössz bólingozni?
Zayn: Persze. Most lépek.
És kilépett. Mo félénken rám nézett, de én csak a sorokat bámultam. "MÉG Nem"-járt a gondolat a fejemben. Összeszorított fogakkal, néztem Moll-ra. 
-Sajnálom.-simította végig a karom.
-Azt mondta MÉG nem járunk.-néztem a dolgok jó oldalát. Mo meglepetten [attól hogy nem vagyok kiakadva] és egyetértően bólintott. 



A nap többi részében elemeztük, hogy meddig lesz még az hogy, MÉG nem járunk. 
Mikor Mo-nak mennie kellett, lekísértem , és elköszöntünk egymástól. Anyu mondta hogy, mivel már tudom a programot, öltözzek kellőképpen. Akkor hogyan is? 
Felmentem a szobámba, és a szekrényemben kezdtem kutakodni. 
Egy kényelmes öltözetet halásztam elő.Fekete gatya, Lila felső Nike cipő és egy sport táska. És persze egy karkötő, a stílus kedvéért.

-Kicsim, lent hagytad a  bóling ruhád.-Nyitott be anyu, és felhozta a szükséges ruhákat. 
-Nem fogok bólingozni, Csak elmegyek.-utasítottam vissza a szuper "Sexy-s" ruhákat. 
-Ja, értem.-csukta be az ajtót. Legalábbis csak csukta volna, de mivel én is kifele mentem, ezért megfogtam. Lementünk, ahol a szomszédok már vártak minket. Anyu és apu is a "megfelelő" ruhában volt. Zayn szülei is. Végre valaki nem abban volt. Persze rajtam kívül. Zayn megtartotta az ugyan olyan menő kinézetét.
Köszöntünk mindenkinek, és beültünk a kettő kocsiba. Mindenki  a sajátjába. Zayn az úton küldött egy sms-t. Másolom.
Zayn: Te sem, játszol?
Persze egyből visszaírtam, amiből hosszadalmas beszélgetés lett.
Én: Persze hogy nem. 
Zayn: Akkor velem kell ülnöd a padon! :P
Én: Engem nem nagyon zavar..:D
Zayn: Engem se!:)
Így ment tovább, amíg oda nem értünk. Bementünk. Anyuék egyből játékba szálltak, Mi meg leültünk egy padra. könyökömet a térdemre támasztva figyeltem a játékot. Zayn mellettem ült, és fel sem nézett a telefonjából.
-Unatkozom!-nyafogtam.
-Ne kezd el. Filmezek, maradj csöndben.-morgott. 
-Mit nézel?-emeltem föl ,a fejem. 
Nem szólt semmit, csak közelebb ült, és a telefonját úgy tartotta, hogy én is lássam.  Éppen a Simson család-ot. Végig néztük a durván fél órás filmet. 

-Hosszú film volt.-forgattam a szemeim.
-Csajszi, van aki nem szokott több órás filmet végig nézni.-tette zsebre a telefonját.
-Láttál már te, egy normális filmet?-dőltem hátra a padon.
-Igen, A Titanic-ot, és olyan megható volt.-játszott el egy műsírást. 
-Hahaha.-artikuláltam.
-Amúgy igen. Horror filmeket végig nézek.-mondta, kicsit komolyabban.
-Jó, oké, mindegy.-tagoltam a szavakat. 
-Haragszol mi?-vigyorgott önelégülten.
-Miért is haragudnék?-forgattam a szemeim.
-A mai Fb beszélgetés. Így beugrik?-mondta, és még mindig vigyorgott. 
-Beugrani, beugrik. De nem haragszom.-fontam össze a kezeim magam előtt.
-Aha.-nyújtotta ki a nyelvét.-Nem haragszol.
-Nem.-feleltem egyszerűen, semmi érzelemmel.
-Figyelj, egyszer eljön az idő amikor nem így fogok válaszolni, de még nem jött el.-simogatta meg a karom.
-Miért? Miért játszadozol velem? Mi bajod van neked? Örülök hogy jól szórakozol az érzéseimmel.-mondtam, kicsit hangosabban. Felálltam megfogtam a táskám és idegesen indultam kifele. Anyu utánam akart jönni, de Zayn intett neki, hogy majd ő. Persze, mert ő azt hiszi mindent meg tud oldani. Kint beültem egy taxiba. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, Zayn pattant be. A taxis nem kicsit nézett hülyének.
-Lola, figyelj.-kezdett el beszélni Zayn.
Jobb kezemet feltettem, jelezve hogy maradjon csöndbe.
-De...-kezdte volna el újra.
-Nem!-fogtam be a száját. 
Az ablakon bámultam kifele, és annyira elhúzódzkodtam Zayn mellől, amennyire csak szóltam. A taxi kitett a házunk előtt. Gyorsan berohantam a házba. A bejárati ajtót nem tudtam becsukni, mert Zayn mögöttem volt. De a szobaajtómat sikerült még bezárni is.  
Zayn folyamatosan kopogott.
-Nem akarod kinyitni?-hallottam a hangját az ajtó túloldaláról.
-Nem. Menj haza.-küldtem el.
-Addig nem, amíg nem engedsz be.-kopogott tovább.
-De utána elmész?-kérdeztem.-
-Ha te ezt akarod, akkor igen.-adta meg magát. Lassan kinyitottam az ajtót, és engedtem hogy bejöjjön. Megállt velem szemben, és megölelt. Hagytam, hogy öleljen. Akármennyire is haragszom, de ez jólesett. Kicsit eltolt magától, és a szemembe nézett. 
-Kérlek bocsáss meg, mert amit tettem, azt nagyon sajnálom!
Nem gondoltam komolyan és bele sem gondoltam, hogy Téged ez bántott.
Sajnálom, amiket gondolsz rólam,
De te is tudod, hogy azok nem valósak!
Bármit tettem, adtam az mind azért volt, hogy örömet szerezzek,
És ha ezt nem érzed, kettétörik a Veled álmodott élet.
Nem akarlak egy meggondolatlan mondatért elveszíteni,
Pont, amikor végre megtaláltam benned, akiért érdemes szenvedni!-mondta teljes megbánással az arcán. Szemeiben észrevettem egy-egy könnycseppet, de vigyázott magára, így nem gördültek le az arcán.

-Én, Én Szeretlek. De te...-akadtam el. Meg kéne gondolni mit mondok ezek után. Zayn a tarkómra csúsztatta jobb kezét, így húzott közelebb a fejéhez. Ajkait az enyémre tapasztotta. Lágyan, mégis szenvedélyesen csókolt.

Kicsit eltolt magától.

-Most kérdezd meg.-Csak egy mosolyt villantott, amiből persze tudtam mire céloz.

-Akkor most, járunk?-mosolyogtam folyamatosan, és közben kiterveltem mit csinálok ha nemet mondana. 

Lassan, alig láthatóan bólintott párat. Szemeimben öröm, és szeretet keveredett. Most én kezdeményeztem a csókot. 

Leültünk az ágyra. 

-Holnap évzáró ünnepség.-mondta nem valami boldogan.-Utoljára megyünk vissza a suliba.

-Igen.-bólogattam boldogan. Igen,  még mindig Zayn miatt vagyok boldog. 

-Hányra jöjjek?-fordította oldalra  a fejét, és a szemembe nézett.

-Együtt megyünk?-csillantak fel a szemeim. Nagyon, de nagyon boldog voltam. 

-Nem, majd külön fogunk menni. Csaknem gondolod.-puszilta meg az arcom.

-Jó, hányra kel menni?-tettem fel egy újabb kérdést, még mindig fülig érő mosollyal.

-Nyolcra.

-Oké. Akkor csöngess 7:45-kor.

-Értettem.-ölelt meg fél kézzel. Hihetetlenül boldog vagyok. Meg szomorú is. Egy csomó osztálytársamat holnap látom utoljára, mert elköltöztek. Fura, hogy most már, 19 évesen egyedül laknak. Mindegy.

Hallottuk hogy anyuék lent becsukják az ajtót. Mosolyogva egymásra néztünk, és kézen fogva lesétáltunk. 
-Hát ti?-vigyorgott Zayn anyukája.
csak mosolyogtunk, hiszen rájöttek mindenre. Nem is baj. 
-Nocsak. Akkor csak Zayn-el randiztál.-kacsintott anyu.
-Ja, akkor te voltál!-csettintettem, célozva arra a különös konyhai alakra.
-Persze hogy én.-nevette el magát. A többiek úgy néztek minket, mintha hülyék lennénk. Zayn-nek legyintettem, jelezve hogy majd elmondom. Bólintott, így felfogtam hogy megértette. Anyuék még ejtettek pár jó szót, az "új párra" aztán a nappaliba vonultak. Mi felmentünk a szobámba, hiszen ilyenkor kinek van kedve a szülőkkel lenni?

-Segítesz kiválasztani a holnapi ruhám?-csuktam be magam mögött az ajtót.
-Mi lesz holnap?-fintorgott. Hihetetlenül nem  figyel rám. Remek..
-Záróünnepség.-forgattam ma szemeim. 
-Ja tényleg.-kapott a fejéhez.-Segítek.
-Szuper.-nyitottam ki a szekrényem ajtaját, és az ünneplő "részlegre" figyeltem. Sokat kutakodtam. Nagyon sokat.
-Ez jó lesz?-emeltem ki a szekrényből a szerzeményem.

Zayn lazán felnézett a telefonjából, és bólintott. Majd tovább méregette a ruhát. 
-Szuper, akkor ebbe megyek.-dobtam le az ágyra.
-Nem próbálod fel?-tette el a telefonját.
-Nem. Nincs rá szükség. Biztos jó rám.-nyugtatgattam, miközben hátradőltem az ágyamon. 
-Te tudod.-vonta meg a vállát.
Tovább beszélgettünk. Nagyon jó vele lenni. Imádom. Szeretem. Nagyon.

-Zayn! Megyünk!-kiáltott fel Zayn apja.
-Megyek!-kiáltotta el magát, majd rám nézett. Kicsit halkabban folytatta.-Szia Lola. akkor holnap, 7:45-kor.-nyomott egy halvány csókot az ajkaimra, majd lement. Még intettem, neki amikor az ajtóban volt és visszanézett.

Este nagyon sokára aludtam el. A gondolataim valahogy nem  hagytak. Holnap mindenki megtudja hogy együtt vagyunk. Úristen. Hány lány fog megutálni. Jajj.

*Reggel*
Reggel hétkor csörgött az órám. Hiper-szuper sebességgel, pattantam ki az ágyból. Felkaptam a ruhám, és a fürdő felé vettem az irányt. Megmosakodtam, fogat mostam. [Még  nem is reggeliztem..] És megcsináltam a hajam. A szokásos "ünnepló frizurát" választottam.

Kis virágokkal díszítettem, ez jelezte  a boldogságom. Mikor a hajammal készen lettem harminc volt. Hát, ma nem fogok reggelizni. Leszaladtam, hogy anyuékat itthon találjam. 
Nem volt szerencsém, már dolgoztak. Bementem, anyuék szobájába, és a táskái között kutakodtam. Találtam egy megfelelő fekete kis retikült.

Csöngettek. Szaladtam amennyire csak tudtam.
-Szia.-nyitottam ajtót.
-Szia!-adott két puszit.-Nagyon szép vagy.-kacsintott.
-Köszönöm. -bólintottam.
-Indulhatunk?
-Persze.-fogtam meg a kezét.
A gyér napsütésben, kézen fogva Zayn-el. Nincs is szebb. Egész utat végigröhögtük. Beszélgettünk, arról milyen lesz az ünnepség. Hány órás lesz. Stb.
Mikor egyre közeledtünk, én is egyre feszültebb lettem. Zayn-en nem láttam változást. Ő megmaradt a nyugodt, laza természetében.
-Sziasztok.-értünk oda a társaságunkhoz. Mindenki minket nézett, és még köszönni sem tudtak. Louis tettem meg az első mozdulatot. Aki odajött, és megveregette a vállam. Ő aszt hiszem így gratulál. Mo volt a második, aki a nyakamba ugrott, ezzel elszakítva Zayn-től. 
-Juj! De örülök nektek!.-engedett el, és Zayn-t is megölelte.
Most már mindenki visszatért a valóvilágba, és beszélni is kezdtek. Gratuláltak, és meséltek az új házukról.
-Szia Zayn.-lépett mellénk, egy másodikos lány. Tizennégy év körül lehetett. Zayn csak biccentett.-Mizujs?
-Semmi.-vont vállat.- Sony, nem kell menned?
-Nem.-ingatta  a fejét, ezek szerint Sony.-Van már barátnőd?
-Képzeld van neki.-szólt közbe Zack.
-Ez bukta.-röhögött Col.
-És ki az?-kapkodta a fejét Sony.
-Én.-feleltem.
-Te?-kerekedtek ki a szemei.
-Igen ő. Lekophatsz.-szólt közbe Liam.
-Ne szólj bele.-förmedt rá Sony.
-Menj már innen.-nézett az ég felé Harry.
-Nem.-jelentette ki. Tekintete, még mindig rajtam volt. Szúrós szemekkel méregetett.
-Attól hogy Lolát nézed, nem fogsz semmit elérni. Maximum jobban lejáratod magad.-védett Roli is.
-Addig nem megyek, míg mindenki azt nem mondja.-vette le rólam a szemét. Végre.
-MENJ EL!-mondtuk kórusba.
-Na mehetsz.-fogta meg a vállát Zora.
-Zayn nem mondta.-nézett Zayn-re Sony. Zayn eddig csak a telefonját nyomkodta, fel sem nézett belőle, és szerintem semmit nem is hallott. De most, hogy  a nevét emlegette felkapta  a fejét.
-Mi van velem?-nézett értetlenül körbe.
-Haver, mi itt védjük a csajod, te meg meg se mukkansz.-rágózott nyugodtan Niall.
-Zayn, mond meg nekik hogy én vagyok a csajod.-nyafogott Sony.
-Nem te vagy.-fintorgott.-Most menj.
Sony kicsit égő fejjel sétált vissza a saját osztályához. A tanárok, betessékeltek minket a csarnokba, ahol az ünnepség vette kezdetét. Leültünk a lelátókra. Az igazgató lépett fel a színpadra, és beszélni kezdett a mikrofonba.
-Üdvözöllek titeket, az záróünnepségen.-kezdte el a mondandóját.-Kérem, hogy  a műsor ideje alatt, a telefonok és az ilyen kütyük, leegyenek kikapcsolva. Ez különösen Zayn Malik-ra és  bandájára vonatkozik.-folytatta. Mindenki felénk nézett, mire eltettük  a telefonokat. 
Az igazgató levonult a színpadról, és jöttek az előadók. Egy táncos előadást láttunk, melyben az iskoláról beszéltek/énekeltek. 

Mikor vége lett mindennek, az egész suli egy csordaként vonult ki a csarnokból. Mikor kiértünk, újabban elbúcsúztunk a költözőktől, akik egy taxival el is mentek. Addig integettünk nekik, amíg ki nem értek a látótávolságból. A suli előtt beszélgettünk, a hétfős csapatunkban. 
-Sziasztok.-lépett mellénk Sony.
-Már megint te?-forgatta a szemeit Louis.
-Igen. A barátomhoz jöttem.-fogta meg Zayn izmos karját.
-Szállj már le rólam.-rántotta ki a Sony kezei közül a karját Zayn.-Nem    Vagyok      A      Barátod.-tagolta neki, hátha így megérti.
-Nem kell előttük szégyelld.-mutatott rajtunk végig.
-Figyelj. Bebizonyítom hogy nem vagyok a barátod.-lépett elém Zayn, és lágyan megcsókolt.
-ZAYN! Te megcsalsz?-siránkozott Sony.
-Ne...-gondolkozott el-Igen. Sajnálom. Szakítanod kell velem. Sőt. Megteszem helyetted! Szakítok veled. Nem megy tovább Szia.-intett neki, és elindult. Persze mi követtük őt. Sony még kiabált valami olyasmit hogy "ennek még nincs vége". Ja persze...

Mindenki átjött hozzám, mivel anyuék ma estig dolgoznak. A kanapén ültünk, és beszélgettünk.
-Ez a Sony csaj sem semmi.-váltotta le az előző témát Niall.
-Hát nem.-ingatta a fejét Liam.
-Olyan nagyon nem kedves.-háborodott fel Mo is.
-Szerencsére, többet nem látom.-bámultam magam elé.  A földet néztem, mintha valami érdekes lenne ott.
-Nagyon hülye.-vonta meg a vállát Zayn.
Csöngettek. Lassan felálltam, és az ajtóhoz lépkedtem. Elfordítottam a zárba  a kulcsot, és kinyitottam az ajtót. Kedvesen köszöntem, mikor még a  földet néztem. Felemeltem a fejem, és valami a nagyon váratlan ért. Nagy csattanás és fájdalom érte az arcom. A meglepődéstől, nyitott szájjal néztem arra aki az ajtóban állt. Kezemet az arcomra szorítottam mert fájt. 
-Megőrültél?-kiabáltam.
-Mi történik?-jött ki Zayn a nappaliból. Szemei kikerekedtek, és mérgesen nézegette az ajtóban álló lányt. Majd amikor meglátta az arcomon, kipirosodott kézlenyomatot, odasietett, és megpuszilt. A lány Zayn, erre a reakciójára, őt is megpofozta.
-Na most húzzál kifele.-csukta rá az ajtót.
-De Zayn!.-nyomta vissza az ajtót.
-Mi van itt?-jöttek ki a többiek.
***********************************************************************************************************
                                                                       XoxoLola