6.rész~

-De Zayn!.-nyomta vissza az ajtót.
-Mi van itt?-jöttek ki a többiek.
-Ez azt hiszi, hogy idejön és csak úgy megpofoz.-indultam el Sony felé, aki még az ajtóban volt. A dühtől nem tudtam mire gondolni.  "megüssem? ez nem túl jó ötlet."-cikázott a gondolat  a fejemben. Mo a csuklómnál fogva húzott vissza. Fejét megrázta, ezzel azt jelezte, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Visszaléptem mellé. Igaza van. Azzal hogy én is megütöm semmit nem érek el. 
-Mit keresel itt?-szólalt meg Liam, és előrébb lépett.
-Zayn-hez jöttem.-lépett Sony Zayn mellé.
-Azt hiszed, idejössz, megütsz engem, és Lolát is. Aztán még szóba állok veled?-nézett rá szánalmasan Zayn.-Na takarodj innen.-csapta be az ajtót.
Visszaültünk a kanpapéra. Én még az arcomat fogtam, mert meglehetősen fájt. Zayn adott rá puszit, mondván hogy ettől majd jobb lesz. A kedvem kicsit jobb lett, de amúgy semmi nem változott. Zayn-t nem zavarta az hogy, őt is megütötték, csak velem foglalkozott. De kedves. 
-Amúgy mi történt?-nézett rám Niall. Elmondtam neki, hogy idejött köszöntem majd megütött. Utálom ezt a csajt. Komolyan. Amúgy honnan tudja hogy, hol lakom? Fura egy lány, az biztos..


-Sziasztok!-lépett be apu az ajtón.
-Szia.-köszöntem. Mindenki köszönt, csak máshogy.-Anyu?
-Még dolgozik.-pakolta le a csomagokat a konyhába.-Itt alszotok?
-Jujj! Itt aludhatnak?-kaptam fel  a fejem. De jó lenne. 
-Itt.-jött ki a konyhából, és rám nézett.-Mi van az arcoddal?-Jujj, vigyáznom kellett volna, hogy ne lássa meg.
-Csak beütöttem.-legyintettem, és remélem hogy többet nem kérdez.
-És Zayn is?-Kérdezgetett tovább. Bólintottam. Apu mint aki nem hitte el, [nem is csodálom] bement  a konyhába.
-Itt alszotok?-néztem végig a társaságon. Mo hevesen bólogatott, Zayn helyeselt, a többiek meg tárcsázták a szüleiket. Közben anyu is megérkezett, és ő is benne volt a buliba.

*Este*

Mivel mindenki itt alhatott, a nappalit foglaltuk el. Vittünk matracokat, párnákat, takarókat. Niall filmet választott, Harry és Liam beágyaztak, Louis volt az italfelelős, Zayn Mo és én a konyhában szedtünk össze csokikat, popcornt, csipszet. 
A végén, mindenki elhelyezkedett, mindenkinek volt, kajája, kólája, vagy más itala. Egyszóval minden rendben volt. Kezdődött a film. Niall horrort választott. A matracok össze voltak tolva, így mindenki egy sorban aludt. Jobb oldalamon Zayn volt, bal oldalamon meg Mo. Zayn mellett volt Liam és Harry, Mo után pedig Niall és Louis. A Sötét Árnyak-at néztük. Ijesztő volt? Á, dehogy. Csak oda sem mertem nézni. Zayn végig mosolyogta az egészet. Van egy olyan érzésem, nem a filmen mosolygott, hanem rajtam. Haha. 

-Nyugodj le. Nem visz el senki.-nyugtatott Zayn, mikor elege lett a folytonos mozgolódásomtól.
-Vége van?-lestem ki a takaró alól.
- Igen.  Értettél ebből a filmből valamit is?-kérdezte egy ásítás közepette Louis.
-Persze.-mentegettem magam.
-Miről szólt?-ólalt meg, az álmosságtól kicsit morbid hangon, Harry.
-A Sötét Árnyakról.-nevettem el magam.
-Igen, csak kár hogy nem azt néztük végül.-röhögött fel hangosan Louis.
-Nem azt néztük?-néztem Mo-ra értetlenül. Megvonta a vállát. Ő sem tudja.-Akkor mit néztünk?
-A Köd-öt.-ásított Niall.-Jó hogy figyeltél.
-Jól van na. nem mindenki szereti ezeket a filmeket.-forgattam a szemeim, és már majdnem elaludtam. 
-Inkább a Titanic?-szólt közbe Zayn is.-Azon úgyis lehet sírni. Az olyan megható.-szimulált sírást is. Ezen még én is felröhögtem. Mindenki megpróbált halk lenni, de na, röhögni nem lehet halkan. Majd elhalkultunk. 

Az éjszaka közepén felébredtem, mert Mo rázott.
-Mivan?-suttogtam, és kinyitottam a szemem.
-Nem tudok aludni.-suttogott ő is.
-És most mit csináljak?-ásítottam egy hatalmasat, és kibújtam Zayn karjai közül.
-Éhes vagyok.-célzott.
-Gyere.-álltam fel, és a lehető leghalkabban kisétáltunk a konyhába. Felkapcsoltam a villanyt, és kinyitottam a hűtőt. Két tál sütit tettem le a pultra.
-Nekem csak egy kell.-vett elő kettő villát, bár nem értette mért kell kettő.
-Én is eszek.-vettem el tőle a villát.
-Te lefeküdtél Zayn-el?-suttogta még halkabban.
-Hagyjatok már ezzel! Nem feküdtem le vele. Te miből gondolod?-ettem bele a sütibe.
-Hirtelen étrend változás.-vont vállat. 
-Pont ezt mondta apu is.-gondolkodtam el.
-Akkor biztos nem?
-Nem!-mondtam kicsit hangosabban, de egyből levettem a hangerőt.-Nem, még nem.
-Oké.-vont vállat.
Mikor megettük a sütiket, elmentünk fogat mosni. Hát fogmosás nem lett belőle.
De kitaláltuk, hogy fogkrémet nyomunk Louis arcára,  mintha bajusza lenen, Reggele úgyis lepotyog róla, csak kicsípi. Ezt meg is tettük, és most már boldogan feküdtünk le.

*Reggel*

Reggel Zayn karjaiban ébrettem. Nincs is ennél jobb. Főleg hogy én aludtam a legtovább. Így Mo beavatta a többieket, hogy ne szóljanak Louis-nak. Mikor felkeltem mindenki rajta röhögött, szegény meg nemtudta hogy most mi van. 
-Jó reggelt.-ültem fel. Mindenki jó reggelt kívánt szinte kórusban. Mikor megláttam Lou-t én is hangosan felröhögtem. 
-Most mi van?-nézett végig magán.
Senki nem tudott neki válaszolni a röhögéstől, meg ugye nem is szabad neki elmondani. Anyuék jöttek ki. Mikor köszönni akartak, végignéztek rajtunk. Megakadt a szemük Louis-on, és ők is röhögésben törtek ki. Vagyis inkább csak apu, anyu csak megjegyezte hogy "egy kis diákcsíny mindig el kell". Apu röhögve bement  a konyhába, fogott egy sütit és ugyan úgy röhögve visszament a szobába. Anyu egy tál salátával követte. Louis.nak elege lett, és bement a fürdőbe. Dühöngve jött vissza.
-Harry, ezt még megszívod.-fenyegette.
-Nem ő volt.-röhögött Liam.
-Te?-csodálkozott Lou. Liam megcsóválta  a fejét, és mindenki rám és Mo-ra mutatott.
-Ti?-kerekedtek el a szemei. Bólogattunk, mire Louis összehúzta a szemét.-Még visszakapjátok-nevette el magát. Neki sem megy a komolyság.

-Gondolkodtatok az összeköltözésen?-kérdezte Zayn. Furán néztünk rá, ezért megmagyarázta, hogy így heten egy házban. Csak  a szülőket kéne megfűzni. 
-Nekem engedik.-vont vállat, a fiúk bólintottak, hogy nekik is. Mo-val egymásra néztünk.
-Szerintem nekem is.-szólalt meg Moll. Mindenki rám nézett.
-Megkérdezem. És hova?-bólintottam.
-Anyáméknak vagy egy házuk, amit még nagyitól örököltem. Két utcával arrébb. Oda mehetünk.-magyarázott Niall.
Felálltam, és elindultam anyuék szobája felé. Halkan kopogtam, és beléptem.
-Anyu, apu. Lenne egy kérdésem.-kezdtem bele.
-Halljuk.-bólintottak.
-Tudjátok, így heten, elég jóban vagyunk.  És Niall-nek van egy háza kettő utcányira innen. Odaköltözhetünk?-haraptam  a számba.
-Nem!-vágta rá anyu. Igen, tőle erre a reakcióra vártam.
-Szerintem jó ötlet, nincs is messze, és így megtanulnátok külön élni a családtól.-egyezett bele apu. 
-Szó sem lehet róla. Bob, még gyerek!.-nézett anyu apura.
-De már nagykorú. És nem lenne egyedül.-nézett rám.-Költözhetsz. Majd megbeszélem vele.-intett.
Boldogan mentem ki, és közöltem hogy engedik.

*Dél után*
Már a legtöbb cuccomat összepakoltam. Szerintem ma miután mindenki hazament, ők is ezt csinálták. Csak a szekrényeim, meg a többi bútoromat kell elvinni. Felhívtam Niall-t hogy mikor visszük át a cuccokat. Azt mondta hívott már költöztetőt, már mindenkinél járt csak nálam nem. Készüljek mert most felém tart. 

Mindent bepakoltunk a kamionba, ami egyenesen a házhoz vitt engem is.
-Sziasztok!-léptem a kapuhoz, ahol a többiek álltak.-Nagyon szép ház.
Nagyon, de nagyon szép ház volt. El sem hiszem hogy itt lakok mostantól.

*A költözés után két héttel*

A költözés nem volt egyszerű, ugyanis egyszer minden cuccomat vissza kellett vinnem anyu miatt. De szerencsére, apu [mint mindig] rábeszélte, hogy had maradhassak. Anya nem nagyon akart belenyugodni, de csak sikerült neki. És hetente egyszer biztosan eljön/felhív. Ilyen szülőket. Mindkettőnek más akarata van. Furák, ez egyszer biztos. Ebben a két hétben inkább csak rendezgettük a házat, és meghívtuk a szülőket más-más időpontban egy vacsorára. És biztosítottuk őket, hogy remekül elleszünk. Na igen. A számlákat a szülők fizetik, elosztják igazságosan. Ételeket meg az efféle dolgokat is a szülők veszik. Szóval olyan mintha otthon laknánk. 

Most viszont Zayn-el indultunk el egy kisebb túrára. A nagymamámék autójával, Zayn vezetett.
-Itt ha letérsz az útról, akkor beérünk az erdőbe.-mutattam egy kis mellékútra. Zayn lekanyarodott. 
Mentünk egy darabig, aztán már nem találtam az utat a térképen.
-Hol  vagyunk?-mosolygott Zayn aki még semmiről sem tudott.
-Jó kérdés.-forgattam a térképet.
-Add ide picur.-vette volna ki  a kezemből a térképet, de visszahúztam, egy kicsit el is szakadt. Szuper.
-A vezetésre figyelj.-mutattam az útra.
-Eltévedtünk?-dobolt nyugodtan a kormányon.  
-Nem volt elég egyértelmű?-néztem fel a térképből pár percre. Majd tovább szemléltem.
-Forduljak meg?-lassított.
-Csak menj!-legyintettem.
-Csapnivaló navigátor vagy.-röhögte el magát. És leállt a motor.
-Mért álltál meg?-tettem el a térképet, amibe még mindig nem találtam, az utat.
-Nem álltam meg. Beragadtunk, és a benzin is elfogyott.-vette le a kezét a kormányról.
-Jó jó, de mért süllyedünk?-húztam le az ablakot. Zayn is lehúzta és kinéztünk. Egy kisebb mocsár közepén álltunk. Kimásztunk az ablakon, és felmentünk a kocsi tetejére.
-Most mi lesz?-néztem rá.
-Ha kijutunk innen, megtanítom neked hogyan kell használni egy térképet.-ült le  a kocsi tetejére.
-Ja, hogy én vagyok a hibás?-mutogattam magamra.-Ha az utat nézted volna, nem ragadtunk volna bele ebbe a kis mocsárba. És nem süllyedne nagyiék kocsija.-járkáltam körbe.
-Ja persze.-forgatta a szemeit.-Menjünk le.
-Hogyan "Mr. mindent jól csinálok"?-néztem le az autó széléről.
-Ugorj "Mrs. Soha nem én vagyok a hibás".-vágott vissza.
-Persze, még fürdeni is fogok..-mondtam és felhúztam a földről.-Használd azt az ágat hídnak!-mutattam egy erősebb fára. Zayn mivel látta hogy nem vagyok hajlandó ugrani, és hogy mindjárt elsüllyedünk, előre ment. Óvatosan rálépett a fára és elindult rajta egyensúlyozva. Mikor a felénél volt, intett hogy induljak én is. Ráléptem a fára, és elindultam előre. Alig tettem kettő lépést mikor az ág megreccsent és leszakadt. Mindketten beleestünk. Kimásztunk belőle, és vizes-mocsarasok voltunk.

Fogtam az éppen vízen lebegő táskám, és a kocsi után néztem. Elsüllyedt. Nincs a felszínen. 
Mérgesen Zayn-re néztem, aki a ruháját szemlélte.
-Ezt nem hiszem el!-dühöngtem.
-Én sem,  ez a póló új volt.-csavargatta a pólóját.
-Én nem a pólódról beszélek! Nagyiék meg fognak ölni mert elsüllyesztettem a kocsijukat.-mutattam arra a helyre, ahol ez előbb a kocsi még látszott.
-Úgyis régi volt már.-legyintett, és levette a pólóját hogy kifacsarja belőle a vizet. 
-Vedd vissza, és induljunk el!-mondtam, amikor észrevettem egy kis ösvényt.
-Nem veszem vissza, amíg meg nem szárad!-okoskodott. Ő akarta. Megfogtam a pólóját és elindultam az ösvényen.
-Vissza adnád?-húzott vissza a pólónál fogva.
-Nem!-rántottam ki a kezéből, és gyorslépésben elindultam. 
-Lola várj!-futott utánam. Megfordultam és vártam amíg be nem ér.-Merre megyünk?
-Hagyjál már. Nem tudom. Érted? NEM TUDOM-ordítottam és elindultam előre könnyes szemekkel. Nem szólt semmit, csak némán követett. Visszaadtam a pólóját, hogy vegye fel.
Nagyon sokáig mentünk, amikor egy folyóhoz értünk.

-Ismerős?-nézetem Zayn-re. Megcsóválta a fejét.-Szuper.
-Hé, nem én vagyok a hibás.-ült le egy kisebb rönkre. 
-Ja, jó. Oké-ültem le egy kis rönkre.
-Figyelj,  mind a ketten hibásak vagyunk.-telepedett le mellém.-Te csapnivaló navigátor vagy, én csapnivaló sofőr.
-Na igen.-bólintottam.-De nem kérek bocsánatot. 
-Gondoltam.-nevetett fel. Felállt, és levette a pólóját.
-Mit csinálsz?-néztem értetlenül, akkor mikor a gatyáját is le akarta venni.
-Koszos vagyok. Nincs itt senki. Itt egy folyó. Találgass.-dobta félre a gatyáját és a pólóját is. Mikor a bokszert is le akarta húzni közbeszóltam.
-Nana! A bokszer marad. Hátha erre jön valaki.-dobtam félre a táskámat, és én is nekiálltam levenni a pólóm és a gatyám. Persze a fehérneműk maradtak.
-Ja igen biztos jön valaki. De felőlem maradhat.-lépett bele a folyóba. Követtem a példáját, és én is beletotyogtam. Azért totyogtam, mert kicsit hideg volt. Bőröm egyből libabőrös lett, Zayn persze egyből észrevette és elmosolyodott. 
Megmostam az arcom, és a hajamat is kicsavartam rendesen. Mikor a testem már tisztább volt, jöttek a ruháim. A folyópart sáros volt, ezért egy nagyobb köre, ami a vízből állt ki, arra leültem. Elkezdtem sikálni a ruhákat a vízbe. Zayn még úszkált egy kicsit, de amikor készen lettem, egy fára terítettem a ruháim, és ráfeküdtem a fűre, akkor ő kezdte mosni a ruháit.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez valamikor is megtörténik. Mármint hogy a folyóba mosom a ruháim, és én is ott fürdök. Remek nap. Tényleg. Nagyon...
-Meg engedi a királynő, hogy rálépjek becses füvére?-kérdezte Zayn, miközben a ruháit terítette ki az enyéim mellé.
-Csak összetaposnád.-nevettem.-Persze hogy megengedi.
-Csókolom felségedet.-biccentett, és lefeküdt mellém.
-Csókold is.-takartam el a napot az egyik kezemmel.
-Megengedi felséged hogy csókoljam?-váltott át oldalt fekvésbe.
-Nem mert szigorúan tilos, és életveszélyes.- feküdtem én is az oldalamra Így egymással szemben voltunk a fűben.
-Szeretem a veszélyeket.-mosolygott kajául, és közelebb húzódott. Ajkai érintették az enyémet. Felmelegítő érzés volt. Csak mi ketten ott ahol még a madár sem jár. Mondjuk megértem a madarakat. 
A meleg napsütés, és a lágy szellő ami hozzájárult, altató hatású volt. Hamar elaludtunk.

 
Mikor felébredtem, már beesteledett. Zayn, még aludt, nem akartam felkelteni. Nagyon szép volt minden.

 A tücskük ciripeltek, a békák kuruttyoltak, egyszerűen minden nyüzsgött. A kinti élővilág, felébredt nappali álmaiból. Minden nagyon gyönyörű volt.   A folyó, nem csobogott olyan sebesen, inkább lassú, és lágyan csordogált. Kényszert éreztem, hogy úszni menjek. De még csak most száradtam meg. Ezért inkább felvettem a póló, és visszafeküdtem a fűbe. Mit is mondhatnék, nem túl kényelmes. 

Háton feküdtem, és a holdat néztem. Halványan átvilágította a vékony felhőtakarót. Annyira szép. 

-Jóre...-ült fel Zayn, és elakadt, mikor meglátta hogy nem reggel van.-Vagyis Jó estét.

-Igen, én is meglepődtem.-ültem fel mellé, és vállára hajtottam a fejem.

-Vedd le a pólód.-parancsolt, mosolyogva.

-Mi?-néztem rá értetlenül.

-Csak csináld már.-sürgetett. Furcsállva megtettem amit mondott, és fehérneműbe ültem tovább. Semmi reakció. 

Hirtelen felkapott a kezébe, és elkezdett rohanni a folyó felé. Megszólalni sem tudtam, olyan gyorsan rohant. Majd beugrott. Együtt merültünk bele a vízbe. Szemem nyitva maradt, levegőt szerencsére volt időm venni. Zayn-t öleltem aki engem. Felértünk a víz tetejére.

-Azért szól, szólhattál volna.-kapkodtam levegő után. 

-Mondtam hogy vedd le a pólód.-kacsintott.

-Igen, de érthettem volna máshogy is.-tért vissza a lélegzésem, a normális tempóba.

-Nem kell mindig rosszra gondolni csajszi.-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Mi? Ja, én nem!-mentegetőztem. 

-Aha. Te nem.-fröcskölt rám egy kis vizet.

-Még soha nem is csináltam. Hagyjál már.-fröcsköltem vissza.

-Mi?-komolyodott el.-Még szűz vagy?

-Igen, nem tudom mért meglepő ha 19 évesen még az vagyok.-pirultam el, mert ezek szerint ciki.

-Mért meglepő? Ilyenkor már mindenki kipróbálta legalább egyszer.

-Jó, én még nem csináltam. Ejthetnénk ezt a témát?

-Ha akarod.-vont vállat, és újra rám fröcskölt egy adag vizet. 

-Ez háborút jelent.-nyomtam a fejét a víz alá.

Zayn kapkodva kibújtatta a fejét, a vízből és rám nézett.

-Csajszi, vegyél egy mély levegőt.-mosolygott folyamatosa. Megtettem amit kért, és felkészültem arra hogy most a víz alatt leszek. Becsuktam a szemem, és vártam. Ám ahelyett hogy a víz alatt találtam volna magam, hideg ajkak érintették az enyémet. Kinyitottam a szemem, és Zayn-t találtam magam előtt. Milyen meglepő. Nem sokáig volt nyitva a szeme, inkább becsukva élveztem az egészet.

-Szeretlek.-suttogta a csókunk közbe.

-Én jobban.-túrtam bele a hajába.

-Persze.-engedett el, és a vállára kapott. Nem sokáig voltam a vállán, mert a háta mögött beledobott a vízbe. Nem nagyon süllyedtem el, mert leért a lábam.

-Ch.. Valaki csak ennyit tud?-célozgattam rá. Tudtam hogy nem szereti ha lebecsülik. És ez tetszett.

-Tudok többet is, csak nem bírnád.-vonta fel a szemöldökét, és egy idétlen vigyort is villantott.

-Vagy, csak nem tudsz. Kifogás-kifogás.-ingattam a fejem, és tovább idegesítettem.-Lehet nincs is ott annyi izom, mint gondoltam?-Zayn összeszorított ajkakkal figyelt.

-Na jó. Elég volt.-kapott a vállára.-Ugye tudsz úszni?

-Ugye te is tudsz?-nyújtottam ki a nyelvem.

-Kekeckedünk, Kekeckedünk?-öltött ő is nyelvet.

-Ha szabad.

Nem szólt semmit csak letett a földre.

-Ugyan ott vagyunk, ahol voltunk.-értetlenkedtem.

-Fáradt vagyok.-biggyesztette le a száját.-Majd reggel fojtatjuk-ásított.

-Elfáradtak azok a hatalmas izmaid?-fogtam meg a karját.

-Nekik is kell pihenni.- indultunk el kifele a partra.

Kint lefeküdtünk, oda ahol az előbb voltunk, és a csillagokat néztük. Hamar álomba merültünk.

***********************************************************************************************

2 komi után új rész:)

                                                             XoxoLola